Frusztralnak az anyagiak? N

Igen, téged frusztrálnak az anyagiak, ez világosan látszik.

Nem a felezés az egyetlen megoldás, lehet a költségeket jövedelem arányosan osztani, ami jelen helyzetben pont a felezést jelenti, ha pedig te történetesen otthon babázol, akkor te állod a kiflit, amit az utód elmajszol séta közben, ő meg jár bevásárolni és veszi a csomagtartónyi pelenkát, kaját egyebeket, ahogy sok pár csinálja.

A karriered és a fizetésed nem fog az egekig nőni, kb 30 körül elérsz egy szintre, onnantól akkor van feljebb, ha sokkal több időt és energiát áldozol a munkádra, mint a kollégák, akik 5kor mennek haza a családhoz.

Vannak kivételek, lehet te leszel az, de 98% nem lesz se főnök, se fekete öves szakértő, se jól menő vállalkozó, csak átlagos dolgozó, akkor is, ha pöcs van a lába között, meg akkor is, ha nincs, nem ettől függ.

24. 30 év után valóban nem, de 45-50 körül már elkezdik lecserélni az embereket fiatalabb, rugalmasabb, vitálisabb munkavállalókra. Hacsak nem ilyen hivatali állami szférában dolgozol, ahonnan a nyugdíjas kor előtt meg azután állókat nem lehet kitenni az intézményből mert nincs utánpótlás vagy mert jóba van az igazgatónénivel. De a multikra ezek pont nem igazak.

Szerintem a legtöbb embernek igenis van mitől tartania 40-45 éves kora körül.

Én férfi vagyok, és eddig az összes nőmmel közös kasszán voltam, és nem tudok elképzelni külön kasszás házasságot. Azt mégis hogy? Leülünk vacsorázni, és mindenki a saját kajáját eszi?

Ahány külön kasszás kapcsolatot ismerek, ott mindig a nő/feleség szív, főleg ha már gyerek van. A szarrágó “férfi” meg többnyire magára költi a pénze java részét, mint egy nagy gyerek. Ha nő lennék, soha nem kellene ilyen pasi.

Ehhez tegyük azért hozzá, hogy elég jól keresek (havi nettó 2 millió fölött), mindig is jól kerestem, és elég szánalmas lenne egy olyan párkapcsolat, hogy mondjuk a párom keres 200 ezret, én 2 milliót, és akkor szarrágóskodjak, hogy ki mit fizet… nem az én műfajom.

Kérdező megértelek, hogy nőként ez zavar téged, egyszerűen csak tedd lapátra és keress egy normális férfit.

26. Értem, te egy olyan férfi vagy, aki szívesen elviseli, hogy egy nő közöskassza címén megéljen belőle. Ez tök jó, ez a te egyéni döntésed, melletted akár még dolgoznia sem kell egy nőnek, ha beosztjátok, simán kijöttök középosztály-beli színvonalon. Ennyi pénzzel azért könnyebb nagyvonalúnak lenni, mintha mindketten keresnek 300-300 ezret (mondjuk) és a családi dolgok miatt bizony kiszorulnak az egyéni tervek, költségek.

Azért azt vegyétek (kérdező is) figyelembe, hogy az átlagember nem így él, hanem sokkal-sokkal nehezebb körülmények között, ahol igenis számít minden fillér és nem mindegy, hogy a nő elműkörmözi-e a közös kasszát vagy sem.

28. Én ezt teljesen megértem és egyetértek veled abban, amit mondasz. Ha engem kérdezel, őszintén, szerintem az lenne az ideális állapot, hogy a férfi dolgozik és eltartja a családot, a nő pedig, HA AKAR dolgozik, ha nem akar - vagy nem bír - akkor nem.

Ez szerintem teljesen fair felállás lenne és így a terhek is nagyjából azonosan oszlanának meg a felek között. Mert az, hogy a nőnek dolgoznia is kell, háztartást is kell vezetnie, fejlessze is magát, meg gyereket is neveljen, az úgy nagyon nem oké. Csak sajnos nem ez a trend, hanem pont a nők bekényszerítése a piacra és a karrier világába.

Szóval ha már itt tartunk, én ezt az irányt károsnak tartom. Csak hát ez is a piacból ered, mert a férfiak jelentős része nem keres annyit, hogy el tudjon tartani egy családot, így a nők kénytelenek dolgozni. Bár ne így lenne, de sajnos így van.