Megéri feláldozni a boldogságom anyagiak miatt?

4 éve vagyok együtt a párommal, ő nagyon jól keres, így megbeszéltük, hogy felesleges dolgoznom, inkább vezessem a háztartást, főzés, takarítás stb. Mellette lett egy kényelmes életem, rengeteg szabadidőm.

Az ő nevén van a ház, az autók, minden, az én nevemen semmi.

Minden szuper lett volna, az volt a tervem, hogy házasság és gyerekek, viszont az utóbbi 1 évben szinte minden nap veszekszünk, és már besokaltam.

Az egyetlen dolog ami miatt még itt vagyok, azok az anyagiak.

Tudom, hogy nem szép, de akármikor arra gondolok, hogy megyek, akkor rájövök, hogy nincs hova…

Illetve van, vissza a szülőkhöz, de ez az elkényelmesedés elvett 4-5 évet az életemből, lassan 30 éves leszek, érettségivel, szakma nélkül, pár millió félretett pénzzel, de lakás/autó nélkül.

Nem tudom mit tegyek, nem vagyok boldog, és nem is vágyom másra, se a randizásra, ismerkedésre, de emellett azt is érzem, hogyha most nem, akkor később már a gyerek sem jöhet szóba.

Mi lenne jó döntés?

Lépjek és gyorsan végezzek el valami szakmát, képzést, amire rámegy 2-3-5 évem, ott hátha megismerek valakit és közös jövő? Vagy otthoni élet és mellette vállalkozással próbálkozni?

Vagy maradjak és viseljem el, hogy rossz a kedvem 365 napból 300 napon át?