Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Vissza kapom még valaha a férjem?
A férjem tavaly óta krízisben van. Született egy gyerekünk, elvesztett egy családtagot, azóta a kedves emberből, akit megismertem egy mogorva, agresszív, elviselhetetlen személy lett.
Soha semmi nem jó, kiabál, tárgyakat csapkod, dobál a földhöz. Engem nem bánt. Passzív agresszív, mindent támadásnak vesz, amit mondok.
Mindenben próbálom támogatni, de értelemszerűen nekem is leköti a figyelmem nagy részét a gyerek. A házimunkát, főzést én csinálom, arra nincs gondja.
Eljutottunk oda, hogy belátta segítség kell. Pszichológushoz jár, az indulatkezelés javulása reményében, már egy fél éve körülbelül, de érdemi javulást nem látok.
Most erre rájött még extra stressznek, hogy felújítunk, a munkahelye is bizonytalan lett.
2x talán láttam, hogy csinálja a figyelemelterelő gyakorlatot, mikor felhúzta magát és működött is, nagyon megdicsértem, de azóta nem csinálja.
Légzőgyakorlatokat egyáltalán ki se próbálja, de nem is életszerű szerintem sem, hogy egy begőzölt állapotban elkezdjen az ember négyszögletesen lélegezni.
A terápia rávilágított neki még néhány dologra, amit eddig nem látott önmagával kapcsolatban. Házikat nem csinálja meg, indulás előtt 5 perccel gyorsan firkál valamit. De ez egyébként is jellemző rá, hogy az utolsó percre hagy mindent, mert nem akar foglalkozni vele, mert lebénítja a stressz.
Éjszaka játszik, hogy elterelje a gondolatait. Sokszor imádja a gyereket, öleli, szépen játszik vele, elmondja mennyire szereti stb. Az elején mindenben el is látta, ez fokozatosan kikopott és áthárult rám (pl. pelenkázás). Máskor ordít, csúnyán beszél, tegnap rázással fenyegetőzött a kicsinek...mikor számonkértem, azt mondta viccelt (nyilván nem, de nem gondolta komolyan vagy ilyesmi). Félek, hogy egyre több ilyen beszédet enged meg magának, és természetessé kezd válni neki, esetleg tovább fajul. (Te kis pcsa, ne picsogj már, fogd be, húzz innen, kis pcs stb fordult már elő) mindig rászólok hogy állítson magán. Aztán eltelik pár óra és bűntudata van, sír, állandóan beképzeli hogy a gyerek haragszik rá, utálja őt biztos amiért így viselkedik vele. Egyébként a gyerek még nem fogja fel, de csak idő kérdése. És én viszont felfogom és teljesen kétségbe vagyok esve. Ki fog ebből lábalni valahogy? Ez depresszió? Ha szedne valami nyugtatót az segíthetne? Vagy csak függő lenne tőle?
Kihez forduljak? Milyen szakszerű segítséget tudok neki még keresni?
Sajnálom, hogy ez lett belőle. Egyrészt átverve érzem magam, hogy 12 év után teljesen kifordult magából, pedig ő akarta a gyereket jobban. De lehet hogy a haláleset váltotta ki ezt és a gyerek csak a hab a tortán.
Tudom, itt mindenki elválna. A valóságban annál kicsit nehezebb lépni, mint leírni. A kapcsolatunk hosszú évek óta nagyon jó volt, teljes összhangban működtünk minden téren. Egy éve tart ez az állapot.
Ha valakinek volt hasonló tapasztalata, ossza meg kérem.
Hűha..
Én hasonló helyzetben vagyok. Csak én magamban tépelődök. Sokszor vagyok ingerült türelmetlen, magamban
Teljesen úgy érzem nem vagyok a helyemen semmilyen szinten. Nem tudom miben lennék jó, mi az én utam. Nem tudom merre induljak el.
Csak a munka meg itthon..itthon tv mobil nyomkodas mint tevékenység.
Semmi nem hoz lázba. A munkám is a családi üzletben ( drogéria) van, ami nem érdekel es sokszor órákat ülök várva a vevőket.
A több éves kapcsolatom is hullik szét mert nem tudom eldonteni akarok e gyereket vagy se.
Ott a családom és a barátnőm akit segitenek nem kicsit, de közöttük én vagyok az aki a két tűz közt van..
21. Én pl. 35 éves koromban találtam meg magam, mire kiteljesedtem lettem 45. Én az átlagnál sokkal jobban vagyok kritikus, elemző. Nagyon nehéz volt az életem még önmagam számára is, ugyanis magammal szemben is az vagyok. A feleségem nem érzelmi típus, holott én mindig arra vágytam hogy valaki fogadjon el olyannak mint amilyen vagyok. Ez sosem történt meg, ezért elkezdtem keresni olyan utat ami számomra járható. Ennek következményeképpen van 5 szakmám, 3 diplomám, és egy extrém érdeklődő ember lettem. Egyszerűen hagytam hogy úgy fejlődjek ahogy az magától menne. A végén meg az történt, hogy a házasságom kiegyensúlyozottá vált, ott vagyok az életben ahol szerettem volna lenni.
El kell fogadni, vagyis na, először is rá kell érezni hogy mivel nincs dolgod az életben. Nekem az egyik a pénz, a másik az érzelmek. Vicces mert pénzem van, az érzelmek meg nem az én területem. Szóval érezz rá mik azok a dolgok, amikkel nincs dolgod és engedd el. Minden nap hagyj magadnak fél vagy egy órát amikor csendben vagy egyedül. Gondolkodj el magadon. Én arra jöttem rá hogy alkotni szeretek, felfedezni. Ebben indultam el úgy, hogy fogalmam sem volt róla hogy mibe kezdek bele. Vettem egy gépet amit se kezelni, se programozni nem tudtam, beletemetkeztem, és pár hónap múlva már beindult vele a dolog.
Csak azért írtam le, mert ha nem vagy tisztába magaddal, akkor mehet
az ember pszichológushoz, beszélhet bármiről. Én is jártam, semmit sem ért, amolyan placebó ideiglenes hatás. Aki nem találja meg a valódi énjét, az sosem lesz teljes, nem jó hír, de tényleg ez van.
A negatív viselkedés, a rombolás is azt jelzi, hogy nagyon távol áll önmagától. Még egy észrevétel. Ha boldog akarsz lenni, tégy TE boldoggá mást, ha sikeres akarsz lenni, tegyél TE sikeressé mást, stb...stb... stb...
"Tudom, itt mindenki elválna"
Igen. A gyerekem fontosabb, mint egy idegbeteg p.cs.
Új doki,új terápia,mert ez nem elég hatásos,mint látható..
Egyébként nagyon sajnálom,és kitartást neked,lesz itt ki út,
csak nem lesz egyszerű...Esetleg valami csoport ahol ilyennel
küzdenek mások is..Lehet hogy gyógyszeres kezelés kellene neki,
amíg helyre nem billen...és figyelni kell arra is,hogy nehogy
valami pszcihés betegség kezdeti tünete legyen ez...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!