Vajon valaha vissza kaphatom még? Vagy inkább törődjek bele, hogy nincs számunkra közös jövő? 17 (L) (Lehetőleg értelmes válaszokat kérnék, köszönöm! )

Az a helyzet állt fenn, hogy egy eléggé elbizonytalanító szerelmi háromszögbe keveredtem. Először is, ugye inkább interneten találtam meg a párom. Az első barátom tavaly előtt nyáron került az életembe. Jól el is voltunk egy darabig, majd amint itt volt az iskola, mindketten sokat vitázunk, majd Ő úgy döntött, hogy másnál is próbálkozik, de én ragaszkodtam, így Ő minden utolsó szajhának elmondott, pedig akkor folyamatosan hűséges voltam. Majd elkezdődött egy bizonyos depressziós időszakom, ez volt az első és elég mély nyomot hagyott bennem, majd tavasszal vissza édesgette magát, én pedig gondolkodás nélkül futottam a karjaiba, elfelejtve az akkori, közvetlen megszégyenítését. Tavaly nyáron egész jól el voltunk, végre találkoztunk, de, július végére az életembe lépett egy másik, idősebb, és távolabb is lakó srác. Vele nagyon is sokat beszélgettem, majd idővel kezdtem beleszeretni. Október- november táján próbáltam az első barátommal úgy intézni a dolgaimat, hogy lassan rávezetem a szakításra, mert nem akartam azt a hisztit eltűrni, amit levágott volna, ha közvetlenül mondom meg, mert már egyáltalán nem éreztem jól magam vele, de ezzel nem értem el sok eredményt. Nagyon is sokszor megbeszéltük, hogy ez nincs tovább, de Ő mégis, továbbra is folytatta az akkori bánásmódját irántam, ez ugye komoly fusztációt és lelkiismeret furdalást okozott nekem, mert ugye, aki idő közben, közbe jött, őt szerettem, de nem tudtam megfelelően belemélyedni a vele való szerelembe, amíg az előző ott volt a színen, így a szeretkezés is komoly fájdalmakat okozott. Ugye ez a legutóbbi internetes párkapcsolatomnak végéhez is sok köze volt, na meg az is, hogy még mindig a képben volt az első, így az akkori barátomat is komolyan zavarta a dolog és folyamatos súlyt helyezett rám azáltal, hogy örökre végezzek a vele való, bármilyen kapcsolatomnak, noha nem volt ehhez lelkem, hiszem hozzá még fűzött a rengeteg emlék. A jelenlegi problémám csak annyi, hogy már alakulgat egy helyi sráccal kapcsolatom, de nem bírom magam beleélni abba, amit ilyenkor éreznem kéne, mert folyamatosan arra a személyre vágyok, akit elvesztettem, habár tudom róla, hogy közben is, mikor hozzám járt, más csajokkal is kavart. Ez ellenére még mindig szeretem, és ha talán szólna hozzám pár jó szót, akkor talán képes lennék újra össze jönni vele, de addig is kínoz a tudat, hogy elrontottam azt a kapcsolatot a naivságom és a múlt emlékeihez való ragaszkodásom. Most nagyon nem beszélünk semmit, de mindig is várom, hogy rám írjon és rendesen beszéljen velem, mint akármelyik másik lánnyal, mert jelen helyzetben egy semmirevaló prostituáltként bánik velem közösségekben is..

Szerintetek lehet valaha bármi is vele kapcsolatban, vagy inkább törődjek bele, hogy kár érte az energiámat pazarolni?