Gonosz vagyok, ha valahol örülök a vőlegényem elhízásának?

Először is: NINCS semmilyen fétisem, a kérdésemnek más oka van!

Írtam már kérdést korábban, most újra tanácsokat szeretnék kérni. Hosszú lesz.

Párommal (29 éves) hét éve vagyunk együtt, már eljegyeztük egymást, együtt is élünk több éve. Nagyon szeretem, számomra ő az ideális férfi, nem csökkent a szerelmem iránta, csak erősödött.

Régebben az volt a problémám, hogy túlságosan odaszokott a helyi kis kávézóba, ahol összebarátkozott a pultos csajjal (31 éves). Hiába volt akkor még barátja a csajnak, szerintem túl szoros lett a barátság köztük. Sok vitánk volt, nagyon féltékeny voltam. Én egy alacsony, duci lány vagyok (27 éves), barna hajú, szürke kisegér vagyok a pultoshoz képest. Ő se sovány de mégis normális alakja van, szebb arca, hosszú vörös hajjal. Állítása szerint neki sose kellene az én párom. Ez nem nyugtatott meg, az még kevésbé, hogy a párom minden nap (akár többször is) ment oda hozzá beszélgetni. Attól végképp kikészültem, amikor a csaj szakított a pasijával. Hatalmas vitánk volt a párommal, ezért visszább vett, több időt töltött otthon velem. Eközben lehetett hallani, hogy a csaj randizgat, hol ezzel, hol azzal, többen próbálkoznak nála, főleg, hogy fogyott és vékony, sportos lett.

És itt jön a bajom: azért nem borít ki teljesen az irigység, mert eközben a párom (aki nagyon jól nézett ki amikor összejöttünk, tényleg jó pasinak számított) elhízott, főleg hasra. Én most is jóképűnek látom, de sokan megjegyzik neki, mennyit felszedett. Amikor már nem járt gyakran a kávézóba a csajhoz és többet volt otthon, többet is evett, tévézett stb. Nekem ez megnyugtató. Hasonlóak lettünk, már nincs az a feltűnő különbség a külsőnkben. Sok idő múlva kimentünk együtt a kávézóba. Bár ugyanúgy ellenszenves a csaj, es hozzá képest ugyanúgy láthatatlan vagyok de láttam, hogy vegigmérte a páromat, meglepődött.

Ez, hogy megnyugtat engem ez az egész, hogy így néz ki a párom, mennyire gonosz dolog? Van itt olyan lány, aki megért engem?