Egy toxikus kapcsolat után hogyan tudnék kiteljesedni egy egészséges kapcsolatban?

Az első nagy szerelmem megcsalt először, majd én hülye újra osszejottem vele mert még akkor is annyira szerelmes voltam, hogy azt hittem megváltozott, másodjára is megcsalt de ott már más problémák is voltak. Alapvetően 1,5 évig voltunk együtt, ennek már 1,5 éve vége, és a kapcsolatunk is minden szemszögből toxikusnak mondható. Előtte, és amíg vele együtt voltam egyeltalan nem voltam féltékeny, alapvetően nekem is nagy szükségem volt a szabadságra, és nem akartam senki nyakán lógni, nem érdekelt ha elment inni a haverokkal, az se ha nélkülem ment bulizni mert sose voltam bulis és sose gondoltam volna, hogy megcsalna. A tulgondolas se volt jellemző rám, ha egesznap nem irt vagy hívott betudtam annak, hogy biztos dolga van, senki nem nézi egesznap a telefonját, majd este beszélünk még. Nyilván ezek se voltak normálisak és valószínű várható volt, hogy nem tart örökké a kapcsolatunk, de ami ezután jött az megnagyobb baj. Volt már egy kapcsolatom utána ami mondjuk 3 hónapig tartott és az se mondható teljesen egészségesnek de toxikusnak sem, viszont már ott kezdődött az, hogy borzasztoan féltékeny voltam mindenre is, mert mivan ha o is megcsal engem majd, mindent tulgondoltam, ha nem irt órákig képes voltam felhivni hogy miért nem válaszol az üzeneteimre, ha felemelte a hangját valami miatt már azt hittem megfog ütni.

Március óta vagyok együtt a mostani barátommal és ezek a jelenségek ugyanúgy ottvannak, persze ő is tud a volt barátomrol aki miatt ezek kialakultak és nagyon jól kezeli azt kell, hogy mondjam, de én nem annyira. Nagyon zavar, hogy így viselkedek az is, hogy nehezen nyilok meg, és van amit meg mindig nem tud rolam pedig fontos lenne de egyszerűen attól is félek, hogy ezek nem maradnak meg négyszemközt, pedig tudom, hogy ő nem olyan. Van esetleg tippetek, hogy hogyan változtassak?

(Az exemen aki ilyen traumát okozott már teljesen túl vagyok, nem érdekel már, nem vagyok bele szerelmes, nem csekkolgatom a profiljait tehát nem ez a baj) esetleg egy pszichologus segíthetne?