Mit jelent anyáskodni/apáskodni párod felett? Miben merül ki? Lehet e egészséges az ilyen kapcsolat?

Érdekes kérdés. Pszichológiailag egyébként ténylegesen van összefüggés a párkapcsolatoban az ilyen megnyilvánulások között.

Nem fog eszembe jutni melyik könyvben olvastam, de tény, hogy egy olyan kapcsolatban ahol mindkét fél biztonságban érzi magát, ott a férfi gyermekien kezd viselkedni, a nő pedig anyáskodóan.

A lényeg a határokon van. Hogy ne menjünk olyan szint alá, ami a párunknak már nem komfortos. Teszem azt, nekem nem nehézség felvenni a szennyeskosár mellé dobott zoknit. De tudom, hogy sok nő ezt már felháborítónak találja.

De például azt már nem tűrném, ha a párom minden házimunkát, minden feladatot rám bízna és a döntéseit is én kéne meghozzam, mert úgy érzi csakis az én véleményem lehet valid.

Nem hiszem. Vékony a határ a gondoskodás és anyaskodás között. Pl én is kiteszem párom tiszta ruháját, készítek neki vacsorát, stb. De ugyanúgy nem parancsnokok, kikérem a véleményét. Oda-vissza. Sosem keretszkedunk el egymástól, csak megkérdezzük a másikat, hogy “ugye nem baj neked, ha elmegyek….”, “nem zavar ha ma találkozom xynal, vagy lenne más programunk?”.

Egy picit szerintem a gondoskodás miatt minden kapcsolat “anyaskodo”, vagy “apaskodo”. Pl párom ha látja hogy kotom be a cipomet lehajol bekötni a másikat. Nem érzem ezt soknak, gesztus tole hogy mindenben segíteni akar nekem. Meg kell találni a középutat.

Egyébként ment már rá korábbi kapcsolatom arra, hogy a férfi nem tudta elviselni hogy ennyire gondját viselem. Pl. sok volt neki, hogy minden nap főztem rá és próbáltam mindent megadni neki.