6 éve élek együtt a vőlegényemmel. Együttélésünk nem volt sima sosem, a gyerekei és az ex miatt.Azota unoka is van, aki az exszel 1 társasházban él,így napi szinten látogatja. Ez engem zavar. Ez egészséges így a kapcsolatunkra nézve ?

Mi köze a kapcsolatotoknak másokhoz? Miért nem csináltok programokat, és nem beszélgettek?

Ha most született unoka, akkor betudható a lelkesedésnek a mindennapi látogatás, de egy idő után ott is szólni fognak, hogy van egy határ, amit ő ezzel bőven túllép. Ugyanez nálatok is áll, ha valami zavar, akkor szólj neki.

Az nagyon pozitív, hogy szereti a gyerekeit, és időt tölt velük, de nem hiszem, hogy ezt "nagykamasz", vagy családos gyerek minden nap igényli.

Ha ott érzi jól magát, akkor nem kellett volna elválnia!

Nem, nem egészséges. Tulajdonképpen össze sem kellett volna jönnöd vele, mert egy elvált, gyerekes pasi nem megfelelő társ. Sajnos 6 év után kilépni egy kapcsolatból nagyon nehéz döntés. Gondold át alaposan, mi az, ami mellette tart, megéri-e folytatni, és aztán döntsd el, hogyan tovább. Azt hiszem, ennél jobbat érdemelsz.

N

Tehát közösen unokáznak a fia/lánya lakásán vagy unokázás után még beugrik az exhez is egy másikba?

Nem mindegy.

Ha szerinted nincs köztük semmi, akkor te vagy a párja (akivel unatkozik).

Ha ő nem változtat, annyit tehetsz hogy feldobod a kapcsolatotokat hogy nektek is legyenek új közös élményeitek (mint nekik az unoka) és ha partner benne akkor új szintet léptek és örömmel megy haza, ha meg nem akarja, akkor egyértelmü hogy haldoklik a kapcsolatotok.

Megmásítani a tényt h közös unokájuk van, nem tudod.

Nekem nagyon szoros a kapcsolatom az exférjemmel, 20év+ van a hátunk mögött, kötődés van, szex, szerelem, gyengédség nincs, kb 5x telefonálunk egy héten, napi dolgokról, kivel mi történt gyerekekel mizu stb, sosem abban az időben amikor a párjainkkal vagyunk, de kivülről nézve sok lehet. De majd ha unokánk születik és egy városban élünk (már évek óta nem), számomra egyértelmű h a férjemmel látogatnám a babát és nem vele, mert a férjem a párom.

Tehát számomra más kategória a két férfi, egy lapon sem lehet emlegetni őket, a férjem ezt pontosan tudja (7éve) és nem féltékeny, nincs is mire.

Ezzel azt akartam mondani h jóesetben náluk sem ez a helyzet, itt a ti kapcsolatotok romlik, függetlenül a társasházi látogatásoktól. Neked nincs kedved vele tartani?

Ha sose volt sima, minek vagytok együtt? Vőlegényed... és? Konkrétan mit tesz ez a sztorihoz? Gondolom, nem huszonévesek vagytok, akiknek belefér egy több éves jegyesség, mert nem adott minden a közös élethez. Ha évek óta együtt éltek, akkor kaptál egy üres karikát, de sose leszel a felesége.

Amúgy se értem, hogy minek akarsz hozzámenni, ha a kapcsolat a kezdetektől xar. Te mosol, főzöl, takarítasz, neki meg így kényelmes. Ez neked elég egy életre?

A párod is megmondta, hogy azért van ott, mert csak ott érzi jól magát. Ők a család: a gyereke, az unokája. Hazamenni se szeret, ha ott csak a vitatkozás megy, mert te unatkozol, és nem tudod elfogadni a gyerekeit. Te is azt hitted, hogy egy elvált férfi ugyanaz, mint egy szingli. Hát nem...! De erre nem az a megoldás, hogy elmarod a gyerekeit.