Mi tévő legyek?

Szerintem a válaszadóknak a fele sem kamionos itt. Nos, én sem. De kamionos szülők gyereke vagyok. Fúj, de mennyire dől belőletek a rosszindulat... "ha neki fontosabb a munka, akkor csinálja, biztos élvezi, hogy mindenféle r1bancokat szed össze a parkolóban". Gratulálok!

Bocsánat, hogy Magyarországon arra sem elég a fizetés, hogy kitöröld vele a s€gged?

De tényleg! Minél hamarabb letudni a hitelt és elhúzni onnan a f@szba. Ez az én tanácsom. Keressetek valami tetszetős országot és éljetek bele a világba. Ez az egyik. A másik, egy jó életnek alapok kellenek. Nem vagyok sztahanovista, sem családcentrikus. De ha már családot akarsz és jó egzisztenciát, oda teremteni kell. Még a csávód az önző, amiért odatette a fejét? Dehogy! Az ember elmenne dolgozni, hogy legyen alapotok, amire családot tudtok építeni és nyugodtan élni.

Ha nem bírsz várni, hagyd ott a picsába az egészet. Ha szereted, megmaradsz mellette. Nem kötelező a párkapcsolat.

Már tényleg ne haragudjon senki, de ezek a kommentek egyszerűen túlrúgtak az ingerküszöbömön. Általában ennél intelligensebb hangnemben fogalmazok.

Évekig ugyanez ment nálunk. Ismerem a szituációt, anyám, apám hat hetente jártak haza öt évig, amíg nemzetköziztek. Utána mi is letelepedtünk Németországban és most ugyanúgy kamionsofőrök, csak éjszaka dolgoznak és minden nap hazajárnak. Ismerem a sztorit, éltem, még mindig élem. Vagy pénz, vagy társaság. Ez a munkavilág nem családbarát. Sok sikert!

#41

A szüleid külön-külön kamionosok? Tehát anyud is sofőr? Csak azért kérdezem, mert tudom, hogy van olyan, hogy anyu beül apu mellé, hogy ne legyen egyedül.

És egyikük sem igénytelen. Soha nem voltak azok. Úgyhogy ez a sztereotípia megint csak nettó hülyeség. A tisztaság nem attól függ, hogy kamionban élsz avagy sem, hanem attól, hogy alapvetően mennyire vagy igényes. Például nem fogdosod koszos kézzel a kormányt, nem lépsz be a kamionba cipővel, rendszeresen törölsz port odabent, ha rágyújtasz, a hamutálba hamuzol, nem az ablakon, mert akkor minden szar visszarepül rád, szellőztetsz, az ágyneműbe munkásruhával nem fekszel...

Ilyen kis apróságok és mindjárt szebb lesz a környezeted.

Már ne is haragudj, de amíg nem csinálod jobban, ne ítélkezz. Nem voltam egyedül, így is felnőttem és hálás vagyok, amiért elment anya más helyre dolgozni. Ha megmaradt volna annyi fizetéssel, most valószínű valami lepukkant kelet-magyarországi intézményt látogatnék, ahol hiányoznak a tanárok, mert azokat sem fizetik meg rendesen és utána mehettem volna valami gyárba, mert egyetemről álmodni sem mertem volna.

Most mit csinálok? Egy jó gimnáziumba járok és a duál stúdiumomra készülök, úgy, hogy nem azért állok be dolgozni, mert sürgősen kell valamit egyek és nem bírom már az éhezést, mert az egyéb költségeimet muszáj kicsengetnem, hanem azért, hogy amíg egyetemre járok, gyűljön a szakmai tapasztalatom.

Ez az egyik. A másik, nekem van egy testvérem is. Tehát pláne nem voltam egyedül.