Teljes apátia a barátai felé, ami neki rosszul esik. Működtethető valahogyan?

A párom (ő a férfi) olyan ember akinek nagyon fontosak a barátai, és ahogy én látom az is hogy reprezentálja hogy én vele vagyok. Szerinte egyenesen égő ha kihagyok találkozókat, amiken viszont meg se tudok szólalni mert fociról, autókról és nőkről van szó. Ez szintén hiba, hogy nem akarok ezekbe a témákba erőlködve se bekapcsolódni vagy beleszólni, vagy magamtól újat behozni.

Azt mondta kínos lesz ha mindig meg kell magyaráznia miért nem megyek soha vele. Ettől olyan érzésem lett hogy én elszámolással tartozok félidegen embereknek arról mivel töltöm az időm és hol vagyok. Borzasztó szorongással jár ez, és nincs közös nevező.

Ő azért sok ilyen találkozót kihagy mostmár, és csinál velem programot helyette, de a városban spontán összefutások alól nincs kibúvóm. Ha ott csak bután ülök, itthon megkapom hogy ez antiszoc viselkedés.

A szakítási tanácsokat most hagyjuk, a cél az lenne hogy ez valahogy megmaradjon, de nem tudom mivel bírjam belátásra. Tapasztalatok, vélemények érdekelnének. Szerintetek nekem kéne megváltozni, vagy alkalmazkodni jobban?