Az eszemre vagy a szívemre kéne hallgatnom?

A kukiddal gondolkodj.

Mert szexre van szükséged.

Az értelmi rész az kevés.

A legfontosabb kérdést, hogy ha mindent félreteszel, akkor te szereted-e ezt az embert. Vedd ki az egészből a testi dolgokat, a pénzt, és az egyebeket, és nézd meg így, hogy számodra ő milyen.

Én is otthonülős voltam sok évig, de volt egy pont ami megváltoztatott, és onnantól tényleg lett motivációm, sikerélményem, és szeretek kimozdulni. De ez sokáig nem volt így. Ő is változhat.

Anyagiak: lehet hogy te jobban bánsz a pénzzel, de ez is tanulható. Nem tudom miért degradáló az, ha ő évek alatt tanulja meg hogyan kell ezzel bánni. Elég bosszantó, hogy sokan ha a másik gyengébb bizonyos dolgokban, máris nem tudják tisztelni és keresnek mást, akire fel lehet nézni. Ezt nagyon szeretetlen dolognak tartom, mert senki sem született úgy, hogy mindenben profi.

Az ápolás összetettebb dolog, de szerintem ott is felmerülnek más kérdések. Más szitu, de ha lenne gyereke az előző kapcsolatából, akkor sem "csak ketten" lennétek, és akkor is lenne más. Egyébként megjegyzem, hogy ez fordítva is lehetne, hogy neked szorul ápolásra családtagod, sőt szinte bárkivel.

Az élet van amikor nem dob olyan lapot, mint amire vágyunk, és bizonyos dolgokat el kell halasztani, vagy lemondani.

Nem könnyű a helyzet. Viszont a jövőre nézve nem jó elfogadni úgy segítséget, hogy az ember lekötelezett a másiknak. Most keveredik a szeretet a felelősséggel.

Összefoglalva: a fő kérdés az, hogy te szereted-e igazán, hogy egy életet szeretnél-e leélni vele.

Ha nem, akkor neked is át kell gondolnod, hogy mit is keresel egy kapcsolatban.

Vele most nehéz. De te tudsz nélküle továbbmenni?

Azt a más életet amit szeretnél, meg lehet vele is valósítani, ehhez beszélgetni kell őszintén, és át kell éreznie a helyzeted.

"Beszélni se lehet vele erről, mert biztos nem fogja otthonba dugni vagy föl venni egy idebent mellé. Mégis csak az anyja"

Létezik házi betegápoló, igénybe lehetne venni, ha ezt az őskori gondolkodást elengedné a párod, vagy a kedves mama aki ezt sugallja neki (érzelmi zsarolással). Manapság már nem úgy megy, hogy a fiatalok megengedhetik maguknak hogy 0-24-ben ápoljanak valakit.

Úgy igen, ha van mellettük egy másik fél aki teljes állásban dolgozik és annak a fizetéséből élnek!

De hogy élne meg egyedül az ápolási díjból?

El kellene engedni ezt az "idegen ember" dumát a betegápolókkal kapcsolatban. Majd kórházba sem lesz hajlandó bemenni, mert az orvos és a nővérek is idegenek? Vagy az nem számított csak mentsék meg az életét?

Szerintem itt a kedves mama nem akarja elengedni a fiát, mert így 0-24-ben maga mellett tudhatja. Ez már inkább pszichés ragaszkodás. Jó ürügy erre, hogy "nem engedünk be idegeneket". Jah, csak közben tönkremegy a fia élete, párkapcsolata.

Nem arról van szó, hogy magára kell hagyni az anyját, de meg lehetne találni egy egészséges egyensúlyt a magánélet és a betegápolás között, úgy hogy lehetne pár órára házi betegápolót felvenni.

Egyébként pl a nagymamámnak volt felfekvéses (decubitus) sebe miután hazaadták a kórházból, ezért a kórház biztosított(!) házi betegápolót + speciális kötszereket neki. Jó sokáig jött is mindig tisztességesen a betegápoló. Nagyon sokat segített már az is hogy délelőtt ott volt a betegápoló!