Szerintetek érdemes lenne hallgatnom másokra?

Pár hete megismerkedtem egy nagyon aranyos fiúval. Az a gond hogy csak én gondolom így. pedig velem tényleg nagyon kedves, állandóan bókol, azt mondja folyton rám gondol (elég hihető mivel mindíg ír ha felkelt, ha megy valahova, ha hazaért, beszámol milyen volt a napja stb, pedig sose én kérem rá), úgy érzem tényleg kíváncsi rám (még a legunalmasabb dolgaimat is meghallgatja, amikre eddig senki nem volt kíváncsi), és egyáltalán nem érzem úgy mintha csak "azt" akarná, egyáltalán semmilyen kis megjegyzést nem tett még (amit eddig az összes fiúm) ezzel kapcsolatban. pedig elég magas labdákat adok neki ahoz hogy legalább egy kis finom utalást tegyen a dologra de semmi, és ez nekem nagyon tetszik :)

A gond csak az hogy mindenki ellenzi ezt az egészet...amikor a szüleim meghallották kivel ismerkedek azt mondták felejtsem el, mert ismerik a szüleit és elég kattant az egész család...a tesóm is ellene van mert a srácot kicsapták a sulijából mert túl sokat hiányzott, és a tesóm szerint nem való hozzám..az unokatesómnak szomszédja..szerinte nagyon bunkó, állítólag egy utolsó paraszt...azt mondja ne foglalkozzak vele mert csak megjátsza magát...és így tovább...az a baj hogy eddig bárkivel beszéltem senki nem mondott még jót róla, pedig én nem ilyennek ismertem meg, el se tudom képzelni róla hogy tényleg olyan legyen mint amilyennek mondják :(

Szóval szerintetek ne halgassak senkire és kezdjek bele vele egy kapcsolatba, vagy pedig higgyek nekik és hagyjam az egészet? nehéz elhinni hogy ez a sok ember mind tévedjen 8főleg akik már hosszú évek óta ismerik) és csak nekem legyen igazam, de az se fer hogy mások véleménye alapján ítéljem meg :( teljesen kétségbe vagyok esve :( 17/L