Hogyan ne érezzem ennyire magányosnak magam a házasságunkban?

Reálisan nézem az életemet. Csak szexre nekem nem menne senkit "befogni". Soha nem voltam ilyen típus. Párkapcsolatra meg nem lenne lehetőségem.

Na, mi fénykorunkban sem szexeltünk naponta, maximum hetente 1-2 alkalommal.

Itthonról dolgozik, szóval hacsak nem láthatatlan a csaj, akkor nincs kivel megcsalnia.

Őszintén! 3 gyerekből egy fog tudni önálló életet élni, a másik kettő maximum, ha minden összejön csak támogatottat... Ezzel már alapból én vagyok minden pasi álma és akkor a szülések után visszamaradt dolgokat még nem is említettem.

Persze, hogy próbálkoztam, próbálkozok mindennel, de ha fel se áll neki, akkor kicsit bajos a dolog.

Nem a szex része aggaszt a legjobban. Anélkül már meg is lennék, viszont hiányzik, hogy valaki a lelki dolgaimat is megértse. Egy nap végén el tudjam mondani, hogy mi az ami jó volt, mi az ami nem, hogy legyen aki nem azzal zárja le, hogy aha, akkor a szokásos vagy néha meg se hallja, hogy beszélek...