Megromlott volna a házassagunk?

Komolyan nem tudom eldönteni, hogy csak szenvedek jó soromban, vagy boldogtalan vagyok?! Ferjemmel 10 éve vagyunk együtt, 2 éve hazasok, és van egy masfel éves gyermekünk. Na de mostanaban egyszerűen irritál. Folyton csak magam vagyok otthon (a babaval), mert o egyfolytában dolgozik. (Vállalkozó, szellemi munka, de ez össze követve haveri talalkozasokkal, szorakozassal) reggel 9 tol este 7 kor látom ot újra… pl megígérte a héten is higy egész hétvégén együtt leszünk, de persze megint nincs itt, mert újra dolgoznia kellett. Hozzateszem hogy mindenünk megvan, szóval anyagiak miatt nem is tudnek panaszkodni. Csak ez a folytonos magány már az agyamra megy. Csak baba mama klubbokba tudok jarni, mert senkire nem tudom bízni a babat. Az összes baratnom friss anyuka, tehat nem nagyon jarnak meg sehova sem. És kozben annyira mérges vagyok a férjemre, higy sosincs otthon, sose programozik velünk, ha véletlen sikerül elmennunk kirándulni akkor is annyit telefonal, otthon is telefonozik. Este szoktunk együtt sorozatozni, de folyton bealszik, abszolút nem erdekel amiről mesél, mert o sose kérdi meg h velünk mi tortenik. Vagyis o pont az a fajta aki megkerdi, de a válasz már nem erdekli. Az agyamra megy. Tudom vele kene errol beszelnem, de akkor a fejemhez vágja hogy a pénz nem terem meg magatol, ami teljesen igaz, mert épp építkezés kozepen vagyunk, de akkor is hianyzik, es érzem hogy napról napra távolodunk.