Adjam fel az egészet?

Jó reggelt/napot mindenkinek!

Egy rövid történet zárójelben.

Nagyon korán vállaltam gyereket 23 évesen, nem bántam meg, hogy anya lettem, hisz be bizonyult, hogy mennyire jól boldogulok a kicsikével.

A párommal nem vagyunk házasok, én emlegettem neki, hogy nem szeretnék úgy gyereket, hogy nem vesz el, de inkább hanyagolta a végtelenségig.

Így most csak a gyerek van az ő néven.

A párom egy igazán makacs, gyerekes, mindentudó olykor erőszakos fenyegető személy.( nem tudok ellene mit tenni, előttünk is ilyen volt)

Én már teljesen bele éltem magam az anya szerepébe :)

Főzés, mosás, takarítás stb főleg, hogy a kicsivel non-stop kell foglalkozni, hisz most tanult meg le mászni az ágyból :)

Nos maga a probléma. Észrevettem már régebben is, de nem foglalkoztam vele.

A gyerek keresztanya és a páromról van szó.

Ő régebbről ismerik egymást, amivel nincs is gond, csakhogy… a tegnap említette a párom a nőszemély előtt, hogy megy gombát szedni, a nőszemély meg majd kiugrott a bőréből.

—Kérdezte tőle a párom, hogy te tudsz gombamártást csinálni?

Meg ilyen hülye kérdéseket, én meg némán bámultam, hogy mi a fa**( főleg hogy a párom büszkesége is felállt XD)

Majd a gombaszedésük után a testvéreimmel és néhány baráttal sütkéreztünk. Nem is mondom, hogy állandóan a nőszemély seg***e mellett volt.

Kóstolgatta a zöldség salátáját, dicsérte.

Nem tudom miért idegesít ennyire, de valami nem tűnik normálisnak.

Mielőtt írnátok, a tegnap említettem neki, hogy mi a fra** ért lóg állandóan a nőszemély nyakán.

Azt mondta, hogy csak képzelődök…félek is felhozni a témát megint.

Mindegy ma reggel óta csak sírok és széthasad a fejem.

Leírom, hogy a párom nem "rossz", ha nem adok okot, hogy rossz legyen, akkor minden jó. De egy valamit nem szeretek(és másik több 100-at) benne, hogy semmit sem lehet vele megbeszélni.

Úgy érzem, hogy bele fáradtam, túl sok a teher a hátamon és nincs kinek elmondom, hogy mi a helyzet…