Miért zavar minden,de tényleg minden, ami a barátnőmmel történik? Ha sikerélménye van, én szorongok

Sziasztok!

A segítségeteket szeretném kérni. Érzem, hogy nagyon nem vagyok jól mentálisam, de pszichológusra még nincs pénzem.

Ha belegondolok, valamilyen szinten mindig is szorongtam, de az utóbbi fél évben lett sokkal durvább az állapotom. Régebben talán az volt (ami most is megvan még) ,hogy nagyon sokáig ugyanazon a dolgon szorongtam...a múlton. Hogyan csinálhattam volna másként...

Most máshogy jelentkezik ez bennem, szintén a múlton szorongok ,napi szinten ugyanazon a dolgon, de nem is velem, hanem a barátnőmmel történt ez régen, csak mióta én megtudtam, nem tudom elengedni. Lényegében X évente váltakozik bennem a szorongás fő tárgya...

De ennél sokkal nagyobb problémám van, ebben szeretnék segítséget kérni, hogy szerintetek mi lehet ez!?

1 éve van párom ,aki szintén mentálisan eléggé megviselt, sokszor depressziós, nagyon szeszélyes, olykor elég nehéz vele az élet.

Első kapcsolatom, rengeteget küzdöttem és küzdök még mindig a féltékenységgel, de ezt már egyre jobban kezelem.

A problémám az, hogy ha ő valamit csinál,legyen az program,munka,bármi, az belőlem haragot vált ki. Van bennem sokszor ez a féltékenység, de nem is ez az alapja. Nem tudom, hogy miért, de ideges és mérges leszek rá kb,ha pl elmegy edzésre, elvállal egy hétvégi munkát, ha kihívóbban öltözik fel, vagy ha csak másokkal beszélget. Még ha lánnyal,az oké,de valamiért sokszor az is zavar. Félek tőle, hogy van bennem valami beteg kontroll mánia, de a saját haragomat akkor sem értem...

Ha csak szervez neki egy programot az iskola, bennem az első mondat az,hogy "akkor menjél b@mg.." és haragszom a világra.

Ha munka közben írja, hogy nagyon élvezi és tök jó, akkor is kb anyázok magamban és haragszom rá,hogy "na élvezzed akkor...".

Félek magamtól és hónapok óta nem tudok rájönni arra, hogy miért érzem ezeket, kezdek teljesen bekattanni.

Párom lelki állapota sem segít az enyémen, sokszor veszekszünk, neki kb dühkitörései vannak, sokszor a lelkembe tipor. Lényegében kérdezhetitek, hogy minek vagyunk akkor együtt és ez bennem is felmerült már...de az a durva, hogy a napi szintű viták és sértődések hullámai mellett mindig egymással akarunk lenni és minden nap együtt is vagyunk. Össze vagyunk nőve, ragaszkodunk egymáshoz.Ha nem vagyok vele, szorongok és dühít, hogy mit csinál,milyen ruhában van,stb.. Beteg ez az egész.

Köszönöm annak,aki végigolvasta, lényegében bennem az a kérdés önmagam felé, hogy miért idegesít fel ,ha neki sikerélménye van, vagy ha máshonnan éri pozitív impulzus!?.

Hálásan köszönöm a segítséget!