Mozaikcsaládról vélemények?

Nem ilyen kapcsolatban élek, hanem a szüleim váltak el. Nem szépen sajna. 17 voltam.

Őszintén? Szívás. Persze az jobb volt, hogy mindkét szülőm boldogabb lett végül, de azóta is vannak sérelmeik amiket nem tudnak feldolgozni v intelligensen kezelni, pedig amúgy értelmes ráadádul diplomás emberek. De hiába ezt nem tudták értelmesen kezelni.

Egy nagy teremben nem tudnak egyszerre meglenni. Szóval nem tudom, hogy pl.: egyszer férjhez megyek vagy a bátyám megnősül mi lesz...

Nagyon fontos a jó alkalmazkodóképesség. Nem csak részedről például, hanem a többiek részéről is. Ha vannak a másik oldalról gyerekek, akkor ugyanúgy részükről is. Az meg vagy megvan, vagy nincs, mert kényszeríteni nem lehet. Ha csak részedről van, egy idő után feszültséget fog okozni, hogy mindig neked kell alkalmazkodni, mindig neked kell engedni.

A pénzügyek csak egy részébe lesz beleszólásod, jobb egyébként a külön kassza ilyen helyzetben és mindenki kezdjen a sajátjával amit akar.

Nekem egy komolyabb vita alkalmával, amikor kifejtettem, hogy szerintem a gyereknek nem kellene kimaradozni iskolából, az volt a válasz, hogy nem érdekli, szerintem hogy kellene… pedig nálam élünk, én főzök, mosok, takarítok, akkor még a kassza is közös volt, de a véleményem az nem kellett… ez a sérelem megmaradt.

Szoval nem fenékig tejfel. Szeretem a párom és nem bántam meg, de ha ennek vége lenne, nem mennék bele mégegyszer ilyesmibe.

Nekem nincs gyerekem.

27N

Abban éltem, egy kalap fos volt az egész.

Én gyerekem, te gyereked, a mostohaanyám utált, pusztán mert léteztem, apám magasról tett rám, mert neki a punci volt a fontos, szóval hagyjuk.

Soha soha nem mennék bele ismét, ha lenne gyerekem.