Hányni tudnék ettől a jelenségtől, nem való nekem kapcsolat?26n

Most kezdem belátni, hogy mennyire naiv voltam, mert sokáig elhittem, hogy létezik igaz szerelem, van olyan hogy egy életet leélsz valakivel szeretetben és lehet egy boldog családom. Persze láttam, hogy sokszor csalnak és mennyire szex centrikus a legtöbb férfi mégis azt hittem, hogy van kivétel.

Pár éve ismertem meg a jelenlegi párom, aki levett a lábamról és elhitette, hogy egy rendes, komoly férfi, odáig volt értem, mert elmondása szerint régóta várt egy normális lányra, akinek ilyen az értékrendje, meg családot akar, nem volt egyéjeszakása mert érzelmek nélkül nem akart stb.

Szó szerint ragyogtam, éreztem hogy végre megtaláltam a kivételt, elhittem neki hogy különleges vagyok és legalább neki a legjobb.

Vakon bíztam benne, soha nem voltam féltékeny, mert éreztem, hogy csak engem akar.

Most pár év után szembesülök azzal, hogy a közösségi oldalain tele van az ajánlásoknál kirívóan öltözködő nőkkel, azokat nézegeti. Volt, hogy kiverte ilyenekre amíg a másik szobában voltam.

De amúgy már mindenhol ezt hallom/látom, barátnőim is panaszkodnak, itt is mindenki azt mondja, hogy ez normális, így működnek a férfiak. Tehát ha kapcsolatban vagyok, elkell fogadnom, hogy rendszeresen másra is igénye van, mellettem néz tökéletesre pingált ribiket, és csak azért nem dugott is még mással, mert megalkuszik, miattam elnyomja a vágyait? Nem értem akkor miért találták ki a monogámiát, vagy minek erőltetik magukra ha nem élhető?

Azóta teljesen más lettem, már egyáltalán nem hiszem el, hogy én lennék neki a legjobb, már élőben is feszéjez, ha látok egy hasonló netes csajt élőben rögtön azt hiszem hogy most is bámulja vagy fejben dugja is. Pedig sosem voltam ilyen, most meg magamra sem ismerek…és mindent beleadtam a kapcsolatba. Direkt nem néztem a külsőt, csak azt hogy milyen ember és hogy bánik velem,hogy nem szoknyapecér, emiatt szerettem meg tiszta szívből. De úgy látszik mindegy, hogy macsómen, vagy kevésbé jóképű, ugyanúgy elfelejtik értékelni, hogy ki van mellettük.

Persze “én jó vagyok így, pólóban meg kócosan, magassarkút se vegyek mert feltöri a lábam, így jó”, közben meg veri a miniszoknyásra 20 centis cipőben? Akkor mégis hogy érezzem, hogy elég jo vagyok?