Ez megalázó vagy túlreagálom?

Az van, hogy a férjemmel és a másfél éves gyermekünkkel élünk, úgy, hogy a teljes háztartás és a teljes gyerek gondozás az én feladatom. A férjem ugyan vállalta, hogy hetente egyszer porszívózik, esténként elmosogat és hetente 3x ő csinálja az esti fürdetést, de ezek 90%-ban elmaradnak. Alig látjuk, vagy home office-ban dolgozik vagy videojátékozik a tetőtéri szobájában. Én az utóbbi időben nagyon elkeseredtem attól, hogy nem lehet szólni hozzá, nem érdekeljük, nem lehet semmit megbeszélni, nem kérhetek segítséget, mert az ő énideje mindennél előbbre van. De még ez is csak a jéghegy csúcsa kb., mert még tök semmi dolgokba beleköt és még azért is engem hülyéz le, meg hibáztat, amit ő ront el. Pl. a 70x140 cm-s törülközőt hosszában akarta a gyerekre tekerni, akkor én adtam neki rossz törülközőt, ami mindenhol rövid és nem fér bele a gyerek. Úgyhogy többször mondtam már neki, hogy gondolkodom, hogy elválnék. Erre meg azt mondja, hogy toxikus vagyok és bántalmazom őt ezzel.

Na, az anyagi helyzetünk olyan, hogy jelenleg nekem jön a GyED, a lakásban nekem van tulajdoni hányadom, neki nincs, viszont az ő számlájához van társkártyám, limittel. Ezt korábban akkor használtam, ha ételt, háztartási cuccot, gyereknek szükséges cuccot vettem. Ha már nekem volt valami a listában, inkább fizettem az én kártyámmal. Amikor kb.másodjára mondtam neki a válást, visszakérte a bankkártyáját, hogy ha el akarok válni, akkor csináljak úgy. Aztán később nem volt annyira fókuszban ez a válás nekem, próbálkoztam még türelmesebb lenni meg ilyenek, s akkor egyszercsak jön és hozza a társkártyát ezekkel a szavakkal: “Itt az ideje, hogy ezt visszakapd, mert mostanában rendesen viselkedtél: nem emlegetted, hogy elválsz.”

Hát ezt én annyira megalázónak éreztem! Azóta is ott van a kártya, ahova lerakta, én meg próbálok a saját kártyámmal kijönni, mert rosszul vagyok, ha csak ránézek arra kártyára… :( És mostanában meg kérdezi, hogy miért van ott a kártya és miért nem használom, s meg van sértve, hogy nem vettem vissza.

Lehet, hogy én reagálom ezt túl? Simán el kéne fogadnom és használni megint?