Egy hónapra elmegy a párom el caminora, kicsit rosszul esik. Túlreagálom?

Érthető, hogy rosszul esik a barátod döntése, és a félelmeid, kétségeid is természetesek.

Ugyanakkor azt javaslom, hogy próbáld megérteni, miért fontos neki ennyire ez a túra. Mit vár ettől a túrától, milyen kérdéseket szeretne átgondolni út közben? Miért érzi azt, hogy ki kell lépnie a jelenlegi életéből?

Ha tényleg jó a kapcsolatotok, akkor át tudjátok beszélni a te félelmeidet is. Aggódsz, hogy a túra közben rájön, hogy nem is veled képzeli el a jövőjét, aggódsz, hogy az úton találkozik egy nálad érdekesebb, izgalmasabb valakivel. Rosszul esik, hogy magára gondolt kettőtök helyett. Ha meg tudjátok ezeket beszélni, az szuper. Ha meg nem, akkor nyugodtan menjen csak világgá.

Mi ketten mentünk el a camino-ra, hatalmas élmény volt.

Mi akkor már 5.-éve voltunk házasok, és egyiküknek se jutott eszébe hogy egyedül menjünk, ezt ketten egymással akartuk átélni.

Ráadásul hardcore üzemmódban, nem is aludtunk szálláson se, végig sátraztunk.

Nekünk nagyon jó hatással volt a kapcsolatunkra, megtudtunk beszélni mindent, és habár előtte se volt problémás a kapcsolatunk, minden párkapcsolatban vannak problémák... Olyasmi is, amire egyébként a hétköznapokban nem gondolnál, tudatalatt bánt téged/titeket.

Ráadásul a camino pont erre van, ezért mennek az emberek, hogy problémakat oldjanak meg, dolgokat engedjenek el, traumákat dolgozzanak fel. Nem igazán szórakozás, rohadt fárasztó. Mármint akkor fárasztó, ha rendesen csinálod.

Lehet mindent megfog változtatni, ha hazaér, mi mindent megváltoztattuk egyébként.

Teljesen átszerveztük az életünket.

Egyébként voltak ideiglenes utitarsaink is, és egyértelműen sok olyan volt, akinek volt ugyan kapcsolata, de a caminon megismerkedett valakivel, és azon az úton míg együtt voltak, "szerelmesek" voltak, szexeltek stb, majd azt mondták, hogy ez itt a caminon megengedett illetve itt az úton marad. Aztán hazamentek a párjaikhoz, nem tartották utána a kapcsolatot.

Nem törvényszerű hogy a párod is ezt fogja tenni, csak mondom, hogy elég sokszor előfordul.

De én nem igazán ettől tartanék a helyedben.

Attól tartanék, hogy miért megy el? Min szeretne változtatni? Miért szeretne egyedül lenni? Mit szeretne átgondolni?

Ezeket jó lenne átbeszélni, mert ezért is vagytok egymásnak.

Amúgy mindenesetre, ha engem kérdezel, zavarna-e ez, nem nem zavarna, mert amúgy én mennék vele. Nekünk a mindennapjaink része a túrázás, én imádom ezt, már rengeteg helyen voltunk, sokkal nehezebben járható helyen is, mint a camino. Mi álltalaban teljesítménytúrázunk, a camino nem igazán erről szól.

Ha nem erről is szólna az életünk, és ő menne, én meg nem, az se zavarna. Inkább az zavarna, hogy van valamilyen problémája, amit esetleg nem oszt meg velem, nem tudjuk megbeszélni, ez nagyon zavarna. De még az is lehet mindent megtudtok beszélni, és teljesen más problémák miatt megy caminózni, ez is benne van a pakliban

Gondolom le leszek pontozva mint mindenki aki azt írta, hogy neki nem férne bele. De nekem nem. Szoktunk egymás nélkül eljárni bulizni, barátokkal lenni, fesztiválra, stb, most is épp moziban van egy haverjával. De ezek max pár napos programok. Egy hónap nekem nem férne bele, az rengeteg szerintem. Vagyis biztos lenne indok amiért igen, pl munka vagy betegség vagy valami hasonló mikor "muszáj" menni az más. De nem örülnék ha szórkakozni lépne le nélkülem ennyi időre. Ha meg "utat keresni" akkor pláne nem. Nekem egy 1,5 éves kapcsolatba már ne nélkülem akarjon utat keresni, mert abban az útban én nyilván nem feltétlen vagyok benne ha egyedül akar menni. 1,5 év után tudja eldönteni, hogy kellek-e az életébe vagy nem.

Plusz én ilyen spiri sem vagyok, ha valaki változtatni akar, akkor szerintem változtasson. Nem értem az olyan embereket, akik maguktól nem tudják eldöbteni hogy merre vannak arccal előre, hanem ehhez egy hónapra el kell vonulniuk. Sok ilyen haverom van amúgy, művészlekek, hippik, bírom őket. De kapcsolatra nem kellenének. Egy hozzám hasonlóan földhözragadt férfira van szükségem, aki ha boldog akkor nem inog meg, ha nem boldog akkor meg szakít minden maszlag nélkül. Épp elég bizonytalan a világ körülöttem, nem kell hogy még azon is aggódhassak hogy a párom mikor világosodik meg, hogy nem is én vagyok az útja. Nem szeretem ezt a nyugati fomo kultúrát. Sok ember olyan görcsösen keresi az útját, hogy közben pont a folytonos kétely miatt marad ki olyan dolgokból, mint pl stabil párkapcsolat.

#36

Minden szavaddal egyet értek.