Gyermekkori traumára vezethető vissza, ha valaki ilyen?

Amikor vitatkozásra, nagy ritkán “fejmosásra” kerül sor, és az egyik fél (férfi) nem hajlandó normálisan válaszolni, csak hallgat és néz maga elé, mitől lehet? Ordítós veszekedésről, gyanúsítgatásról szó sincs, azokat én is elkerülöm, pedig akkor megérteném, hogy nincs mit mondania… Amikor a “semmiből” hozok fel valami megbeszélendő dolgot, általában válaszra se méltat. Ha jó kedve van, már előtte volt más téma és azután bedobok valami kevésbé tetszőt, általában normálisan kezeli, lehet vele építő jellegű vitát is folytatni.

Miért ilyen, hogyan kezeljem? Tudom, hogy nem volt valami jó gyerekkora, de túl sok részletet nem osztott meg velem. Nem az első kapcsolatom, soha nem találkoztam hasonlóval sem, pedig volt problémás családi hátterű exem, sőt, én is az vagyok.