Tényleg bunkó vagyok, hogy nem szoktam megkínálni?

Jó azért "ne kövezzük már meg" mert nem kínálta meg a barátnőjét gumicukorral.

A lényeg kérdező hogy jogosan jegyezte ezt meg a barátnőd.

Te meg ismerd el hogy figyelmetlen voltál, kérj tőle bocsánatot és vigyél neki egy zacskó ugyanolyan cukrot ajándékba, hogy kicsit kedveskedj neki..

És ezentúl ne felejtsd el megkínálni se. 🙄

Téged nem tanítottak meg arra, hogy illik megkínálni a másikat?

Neked természetes és elfogadod, de neked eszedbe se jut?

Hol élsz te?

Nem kínálgatni kéne egyébként sem, hanem kitenned középre, közétek. Az lenne a természetes!

Jó azért nem kell ebből akkora tragédiát csinálni. Valami zavarja, szólt, és ez önmagában egy tökjó dolog. Te meg odafigyelsz ezentúl. Ajándék gumicukor helyett inkább jelezd neki, hogy örülsz, hogy szól, ha gond van, és ezt nagyraértékeled. Legyen szó bármiről.

Az meg innentől legyen alap, hogy megkínálod. Aztán probléma megoldva. A lényeg, hogy lássa a változást, és ne az legyen, hogy egy hét múlva elfelejted. Akkor legközelebb lehet, hogy nem szól, akkor se, ha komoly gond van.

Semleges.

Ő úgy működik, te így.

Én mindenböl egyből megkínálok mindenkit, de amikor valaki soha se csinálja, észre se veszem. Ő olyan. Ha kér, kérjen és kap. Nem arról van szó, hogy nem szereted, nem akarsz osztozkodni, hanem nem gondolsz arra, hogy megkínáld.

Első 25 évemet kb úgy éltem le, hogy semmivel se kínáltam meg senkit. A szerelmemet sem semmiből. Amint kért bárki, egyből adtam és mondtam, hogy csak nyugodtan amennyit akarnak ha láttam rajtuk, hogy illedelmeskedni akarnak.

Beszéljétek meg.