Ezt a kapcsolatot érdemes így folytatni? Ha igen hogyan lehetne megmenteni?

Tudom, hogy nem itt kellene tanácsokat kérnem, de nem tudok kihez fordulni.

Lényegében a párommal (ő férfi 38 én nő 26) 5 éve vagyunk együtt. Az ő családjával élünk az én szüleim sajnos nem élnek már. A testvéreimmel ritkán találkozom mert nagyon messze élnek. A lényeg, hogy a párommal nem igazán járunk sehova, nem beszélgetünk. Mindig csak fekszünk az ágyban, nyomkodjuk a kütyüket ha közben mondani akarok valamit nagy kegyesen meghallgat. Ha mégis lazítunk együtt (ez általában hétvégén egy nap), akkor én felhozom a terveimet a jövőben stb, próbálok beszélni a megoldandó problémákról de ő szerinte én ünneprontó vagyok és ezzel taszítom őt. Amúgy sosem vitatkozunk, kerülni a konfliktust, de ha olyanja van akkor kiborul. Intim kapcsoltunk nem nagyon van. Nem szokott kezdeményezni sem, ha pedig én igen, akkor megfelelési kényszere van végig vagy pedig azt mondja, hogy nincs kedve, fáradt stb. Szerinte én savanyú ember vagyok mert nem sikerült eddig tartós kapcsolatokat kialakítanom, vagy barátokat akivel itt ellehetnék. Pedig ez nem igaz, mert vannak innen is barátaim csak neki jóval több mert mindenki a gyerekkori barátja/haverja.

Hát igazából ennyi. Én nagyon szeretem őt és biztos vagyok benne, hogy ő is, de lehet, hogy ezt már nem fogom sokáig bírni. Legutóbb azt mondta, hogy inkább hagyjam el, minthogy megjegyzéseket tegyek neki. Hát mondom bocsi hogy van véleményem.