Voltál már reménytelenül szerelmes? Mi a sztorid?

én most is abban vagyok.

2009 elején zúgtam bele a srácba, és még azóta is ő. egyszer megtudta, hogy bele vagyok zúgva (2009 júniusában), és akkor mondta, hogy nem vagyok az esete. aztán még 2009 szeptemberében kb megint elmondta, hogy nem vagyok az esete.

amúgy a srác játszadozott velem... tehát egy buliban pl én voltam neki a jó móka... bevitt egy szobába ésakkor orr akarta "feldobni a bulit", hogy a szavaival éljek, de nem hagytam neki. még pár ilyesmi meg hasonló eset volt, de szerintem nincs elég hely ahhoz, hogy kiírjam.

na igen. a dolog elég reménytelen. és még mindig tart. csodálatos...

14/L

Én szerelmes volt az egyik általános iskolai osztálytársamban.

2. osztályosan szerettem belé. nem is tudtam, hogy mit tegyek vártam a 3. osztályig és Valentin napra vettem neki egy kis ajándék csomagot, de nem értette a célzást, így inkább hagytam, s csak néztem h milyen szép milyen aranyos és kedves. Nem sokat beszéltünk. Egyszer 7-ben pártomat fogta egy osztály vitában, akkor gondoltam lesz valami de nem érkezett semmi válasz célzás stb. Majd 8. osztály második félévében kiszivárgott, h nagyon szerelmes vagyok bele. Aztán onnantól kezdve nem is beszélgettünk. mindig került engem. Előtte volt köszönés és kevés társalgás szinten egy kis reményem, utána minden elszállt. 8. osztály év végén gondolkodtam egy kicsit a dolgon. Rájöttem, hogy hiába igazi szerelem nem lehet belőle semmit, elballagtunk aztán onnantól megpróbáltam elfelejteni. Most több mit egy éves kapcsolatban vagyok a párommal. Nagyon Szeretem, s már nem is gondolok a volt osztálytársamra. Majd talán pár év múlva előkerül mint téma ez a "kis" 6 éves fellángolás.

F/18

igen a nyáron

mondtam az adott lánynak hogy szeretem és semmit nem reagált rá.

netszerelem, 1 évig, depresszió, meg ami vele jár.

de 2 éve van igazi(!) barátom, és szeretjük egymást :)

az ilyen szerelmek, ha mondjuk tényleg reménytelenek is, mindig elmúlnak, akkor is, ha már szinte ragaszkodunk a fájdalomhoz, amit a viszonzatlanságtól érzünk. csak fel a fejjel, annyi rengeteg nagyszerű ember él!

L.17