Voltál már hosszú ideig reménytelenül szerelmes?

Én is ilyen helyzetben vagyok. Szeretem a lányt, de ő csak barátként tekint rám... Velem beszéli meg a pasi ügyeit, meg mindent... tök szar érzés...

21/F

Én is dettó "így" vagyok... több mint 1,5-2 éve.. "csak barátok"... páff de jó is ez az érzés:S

F/18

Általános 5.-től (ezt nem tudom behatárolni)érettségiig. De ezek a plátói szerelmek, olyan kis ártatlanok, semmi komoly, mégis mély nyomot hagy az emberben. Ma is ha meglátom/meglátnám beleborzongnék. Sosem volt semmi köztünk, de nem is bánom. Ez így volt szép és jó :)

Azóta voltak nagyobb szerelmek és egy nagyon komoly. Aminek sírás lett a vége. A szakítás utáni reménytelenség ezerszer rosszabb egy plátói szerelemnél. Én már csak tudom.

Én is voltam így, többször is.

Az egyik srác az osztálytársam volt, de nem nagyon mertem közeledni hozzá (nagyon félénk voltam). Még csak baráti viszonyban sem voltunk, észre sem vett.

A másikba 8 hónapig voltam nagyon szerelmes. A megismerkedésünk pillanatától tetszett, és ezt ő is tudta. Én is tetszettem neki, majdnem összejöttünk, aztán valahogy mégsem. (Ő döntött így.)

Jóban voltunk, néha beszélgettünk, de nem voltunk jó barátok, inkább csak haverok.

Aztán ő összejött egy lánnyal, én pedig reménykedtem, hogy nem lesz komoly, és talán lesz még esélyem.

Végül néhány hét után szakítottak, és a srác megint észrevett engem. Először nem akart semmi komolyat, aztán mégis összejöttünk.

Ennek már majdnem fél éve, és azóta is nagyon szeretem őt, és ő is engem. :)

Elmondta, hogy bánja, hogy nem rögtön akkor jöttünk össze, mikor megismertük egymást.

Csak azt akarom ezzel mondani, hogy létezik olyan reménytelen szerelem, ami beteljesül. Remélem a ti kapcsolatotok is jól alakul majd ;)

18L