Hogy tudnám az anyagi feszültséget oldani?

5-6 éve van egy párom. van két gyerek az előző házaságomból. a kicsi 2.os, a nagy gimis. párommal nem élünk együtt. volt egy probálkozásunk, de állandoan ment a vita az anyagin, én többet kerestem, ő nagyon nem adott hozzá semmit, vagy csak minimálisat az együtt éléshez. gondolok itt anyagi, háztartási dolgok. hozzá tartozik, hogy a munkahely is elég gyatra volt, nem érezte jól magát ott és a fizu is nagyon gynege volt. viszont, ahhoz hogy össze tudjunk költözni, munkát kellett váltani, és sajnos nem volt nagyon miből válogatni, ezért lett az, ami.

1,5-2 évig éltünk együtt. nekem nagoyn nehéz volt eltartani a családot. de lehet nem is anyagilag volt nehéz, hanem az a tudat, hogy NEKEM kell. én olyan családból jövök, ahol minden férfi tudta a dolgát. dolgoztak keményen, a ház körül mindent csináltak. a nők szintén keményen dolgoztak és ugyanugy mindent megtettek mint a férfiak, de tudták hogy van férfi a háznál és "hátra tudtak dőlni", mert biztonságban érezték magukat. ezt az érzést hiányolom a párommal kapcsolatosan. havonta 1-2 hétvégét találkozunk. már régen ide költözött volna vissza, de én egyszerüen nem akarom. pedig így se jó.

ha egyedül vagyok a gyerekekkel sokkal felszabadultabb vagyok. ha ő itt van velünk, akkor viszont nagyon nyugodt tudok lenni, mert jó érzés hogy itt van. szeretem. ezen kivűl minden jó vele. nagyon szereti a gyerekeimet. jól kijön velük. a kicsivel rajonganak egymásért. engem is nagyon tud szeretni, sőt, néha túlságosan is. de sokszor úgy érzem, hogy nem tudja a helyét mint férfi, mint családfentartó.

elmentünk pihenni pár napra. 100ezer ftba volt. ő 20at adott bele a kajába, mondtam tankolja tele a kocsim, mert azzal mentünk, még meglepődött, hogy kértem tőle ezt. számítottam rá, hogy ő azt hitte 20ezerrel ő ezt megússza. ha add pénzt, mert megszorultam, mindig vissza adom nkei, egyszer se mondja, hogy tartsam meg. 10-20ezrekről beszélünk, nem nagyobb összeg. most együtt vagyunk az ünnepekre, 1x se ment még vásárolni. bár kérdezi, hogy menjen boltba? de basszus, látja hogy mi van itthon mi nem, ha nagyon akarna segítani, menne kérdezés nélkül.

több mint egy éve tönkre van mene a konyhába a fiókom, eszébe se jutt, hogy megcsinálja. a szomszéd srácra meg nagyon féltékeny, mert őt szoktam megkérni dolgokra, ami "pasi" munka lenne. nekem ez rohadt kellmetlen a sráccal szemben, mert tudja hogy van párom, de mégis őt hívom. a párom meg vergődik, hogy át hívom (nyilván ha ő nincs itt és nem tudom senkivel megcsináltatni).

szóval annyira összetett ez az egész. olyan mint egy nagy gyerek. én nekem nem erre van szükségem hanem egy társra, egy kézre aki tart, fog és segít. nem még lehúz. mikor mondtam neki, hogy ágyaljon be, olyan hisztit levágott, hogy a nagynak miért nme kell beágyalni, ő még aludhat...akkor a gyerekek kaptak jó minőségü édességet, aminek örülök, mert nem kell vennm, sokat kaptak, eláll. párom meg napi szinten csemegézik belőle. mikor rá szólok, hogy egye már azokat, amiket a gyerekek nem esznek, meg sértődik. tehát gyereknek képzeli magát. vacsiztunk, volt 3 db főtt tojás, a gyerkek ettek 1-1. kérdeztem tőlük, hogy kell e nekik. párom meg rámförmed, hogy mit kérdezem, egyem meg. ők már ettek 1-1. szerintem gyereknek érzi magát azt hiszi hogy neki ezek járnak ami a gyerekeimnek. és hogy nem kell hozzájárulnia az anyagi meg háztartási dolgokhoz 50%-ba, mert pl a nagyobbik gyerek se szokott elmosogatni, akkor neki miért kell? szóval ilyenek vannak...

sokszor beszéltem már vele erről. kb ugyanezeket a szófordlatokat használtam. 1-2 napig rendben van, aztán vissza esik.

a célom nem a szakítás, mert szeretem és tényleg vele szeretnék élni. és ha nem lenne ez a hülye felfogása, a vlágon semmi baj nem lenne vele. nem tudom hogyan tudnám megoldani, vagy rávezetni hogy engem ez teljesen kicsinál. nincs kedvem semmihez, olyan mintha leszívná az enrgiámat.

azt tudni kell, hogy neki van egy lakása messze tőlem. ha én ott vagoyk nála, akkor teljesen más ember. takarít, főz ,mos, vásárolunk a saját pénzéből. mondjuk félévente 1x ha sikerül oda mennem...de teljesen más ember. itt nálam meg egyszerüen elviselhetetlen ez a viselkedése. így hosszú távon biztos hogy nem tudok vele lenni.