Aki szintén ilyen, az tudna mesélni?

Egyik nap megbeszéltük, hogy a kötelező, este 11ig tartó rokonos program után "együtt leszünk". Ő viszont úgy állt neki, hogy láttam, hogy nincs kedve. Szóvá tettem, majd mondta, hogy csináljuk. Nem hagytam ismét szó nélkül, mondom látom, nincs itt fejben. Akkor mondta, hogy igen, fáradt nagyon. Én kiborultam, mert egész nap ezt vártam, nem is egyszer beszéltük meg, hogy ez lesz a "napzáró esemény". Ilyen már volt azon a héten egyszer, ugyanúgy késő este végeztünk az építkezéssel, pedig aznap is nagyon rá voltam készülve. Ezért rosszul érintett, hogy a héten már kétszer is előfordult. Szó szót követett, szerintem én már az idegtől be is könnyeztem. Ő hajtogatta, hogy ő oda jött és miattam akarta csinálni, én meg hajtogattam, hogy nem miattam kellett volna, ha egész nap akarta, akkor most is kellett volna akarnia. Tehát lényegében túlcsordultam, mondtam neki a dolgokat, ő pedig kevésbé kedves hangon (nem karomkodva)mondta az ő részét, én meg erre érzékeny vagyok, mivel volt egy gonosz apám és nem reagálok jól erre a stílusra. Sírtam, az biztos. Ez ment egy óráig, majd fel akartam hozni valami tök mást, mondom, "beszelhetünk rólam kocsit?,, ő pedig hozzám vágta, hogy nem, már két órája is aludni akart, és sose lesz vége.

Tehát akkor velem isgond van? Nem bánom, ha valaki a szemembe mondja, mert legalább tudok vele kezdeni valamit.