Miért van minden párkapcsolatban a férfi és nő külsőre ugyanolyan szinten?

Az emberek a lehető legjobb partnert keresik. Minél jobbak a saját paramétereik, minél "értékesebb" tulajdonság-együttest tudnak kínálni ők maguk, annál „értékesebb” partnert kaphatnak érte cserébe.

A tudomány – elsősorban a szociológia – homogámia néven ismeri a „suba a subához”-jelenséget, vagyis az egymáshoz valamilyen speciális szempontból hasonló emberek házasodását. Ebben szerepet játszik egy specifikus idegrendszeri mechanizmus, a fenotípusos illesztés is.

Szóval mondhatjuk, hogy ez természeti törvény.

Hát ez baromira nem így van. Sőt, annyira ritka az esztétikusan összeillő pár, hogy az ilyeneket mindig megcsodálom, de már nem is emlékszem, mikor láttam ilyet utoljára.

Nálunk például adott egy 75 kilós jóképű férj és kedves felesége, azaz én a magam 125 kilójával.

Szerintem kevesen gondolják, hogy egy szinten vagyunk. :D

Mindenki a legjobb párt szeretné, ezért általában a hozzád hasonlóak vagy nálad alacsonyabb szinten lévők jutnak nekem. De egyébként nem csak a kinézet számít ebben a képzeletbeli rangsorban!

A férfiak párválasztásánál jobban számít a szépség (vagy inkább szexiség) keresése párválasztás során, mint a nőknél. Ez egy ősi ösztönük, ami szerint olyan nő kell, aki fel tudja nevelni az utódot. Egy kerekded, formás fenék és csípőtájék az ösztön szerint "szülésre való", simán "kitol" magából egy nagy egészséges utódot. Két nagy mell szép nagy bimbókkal bőségesen tudja táplálni az utódot. És úgy általában az egészség jele, ha szép dús haja van, telt piros ajka, feszes bőre, stb. Persze egyéb, nem külső tulajdonságok is számítanak abban, hogy egy férfi szívesen éljen együtt nővel vagy bízza rá az utódjait.

Nők párválasztásánál az a fő evolúciós hajtóerő, hogy ő és a nevelt gyerekek sérülékenyek, ezért azt a férfit keresik, aki megvédi őket. Itt is tényező persze a szépség (vagy szexiség), mivel itt is az egészséges párt jelenti például egy kockás hasú férfi az ősi ösztön szerint, de kevésbé fontos, mint a férfiak párválasztásánál. Ez a "domináns" férfi keresése például tini lányoknál gyakran úgy zajlik, hogy az a fiú tetszik minden lánynak, aki a legnagyobb szájú, legarrogánsabb, ám egyben legmagabiztosabb is, főleg ha még jól is néz ki. Felnőtt nőknél a társadalmi státusz fontos tényező, tehát ha egypetéjű, ugyanúgy kinéző férfi ikerpárból az egyik orvos, a másik közmunkás, akkor az orvos garantáltan könnyebben talál magának párt.

Mielőtt bárki leszól, hogy ő érettebb ennél, és nem is a nagy mellű nőket szereti / nem is a magas státuszú férfiakra bukik / nem is az ellenkező nemre bukik, vegye figyelembe, hogy most az elemi ősi ösztönökről beszéltem. Nyilván akad rengeteg kivétel, és nyilván nem ősemberek vagyunk, hanem elvileg civilizált társadalom.

Nem mindig, de általában igen, ezt teljesen jól látod.

A jó nők kapósak, megtehetik hogy válogassanak, ezért csak jó pasikkal fognak összejönni.

A többiek meg úgymond megmaradnak egymásnak.

Az meg vicc, hogy nem léteznek szintek.

Ha nem lennének, mindenkinek könnyen menne.

Igenis vannak objektíven nézve jó nők/jó pasik, akik az ellenkező nem többségénél bejövősek, meg sajnos olyanok is vannak, akik kevésbé vagy egyáltalán nem.