Hölgyek, ŐSZINTÉN, mit lépnétek és miért?

19

És a te életed? A te karriered? Vagy téged eltartanak? Mert akkor ok! Ugy értem. (Mostantol majd nem.fog tudni)

Nyílván elhagynám, mint minden másik nő is, mi csak és kizárólag pénzért házasodunk...:D

Viccet félretéve, a Kérdező által felvázolt helyzet nekem erősen luxus kategória, normál emberek nem tudnak hasonló életstílust fentartani.

Komolyra fordítva a szót, nekem a túravezető és halőr munkák szimpatikusak és érdekesek is, nem ellenkeznék ha a párom erre szeretne váltani:) Vagy bármelyik másikra, akár de az előbbi munkakörök a legszimpatikusabbak számomra. Lehet még én is vele tartanék ha lenne rá lehetőség:)

Eleve hülye példa, mert nincs olyan akiből jól menő brókerként mondjuk halőr lesz. :D Hülye kérdésre hülye válasz lesz.

Mondok reálisabbat: te kitartanál a kezdetben szép és okos feleséged mellett hűségesen, ha egy betegség miatt a felismerhetetlenségig ocsmánnyá válna a bőre?

Nekem mér lenne végem?

Amúgy ha messze kell költözni, akkor elválnának az utjaink. Ha meg maradna itt, akkor abba támogatnám, amit csinálni akar! Amúgy is, ha van hitel mentes lakás meg kocsi, akkor havi 250ből is elvan.

Nem megyek sehova. És nem azért, mert az illető lefokozza magát, mérnökinformatikusként pontosan tudom, milyen hatalmas nyomás alatt dolgozni egy multinál és arra gondolni, milyen jó lenne egyszerű emberként egyszerű munkát végezni.

Azt viszont gusztustalannak, álságosnak és párkapcsolatba nem való viselkedésnek tartom, mikor valaki fingik egyet, eszébe jut, hogy ő ezt meg azt akarja, aztán elvárja a másiktól, hogy alkalmazkodjon hozzá, dobjon el mindent és asszisztáljon neki ahhoz, amiben ő csakis vesztesként kerülhet ki.

A párom szintén szakmabeli, szó sem lehet róla, hogy a tyúkszaros fasz végére költözzek miatta, mert neki épp egy ilyen látomása van, itthagyva az állásom, a házam, a barátaim és az idős édesanyám. Ugyanígy reagálnék akkor is, ha felvennék a Microsofthog és ki akarna menni az USA-ba. Vagy megbeszéljük és közösen döntünk, úgy, hogy egyikünk álmait se öljük meg vagy ha ezt magának olyan jól kitalálta, hogy én csak kellékfeleség vagyok, akkor menjen e hagyja hátra ezt a kiegészítőt. :)

Egy valamit kihagytál. Ha valaki ilyen mázlista hogy már fiatalon ennyi a fizuja, es veled ellentétben esze is van, az előfordulhat hogy nem bárokba jár, meg utazgat, meg a pénzével fog csajokat, hanem félretesz. Kő keményen. Dolgozik 5-10 évet havi 1 milláért, aztán 35 évesen vesz néhány pesti (vagy bármilyen varosi) lakást, es kiadja. És utána nyugodtan lehet minimálbérért tanár, vagy halőr, vagy akár önkéntes.

Bár tudom, a te világodban ilyen nincs, mert sokan élnek ugy, hogy annyit költenek amennyit keresnek, szorják ahogy csak tudják; mindenféle luxus, és igen, üresfejű plasztikcicákra. Aztán majd jön a kopp.

És nekem eleve szimpatikusabb egy vidéki tanár, vagy egy halőr mint egy bróker. Mondjuk az ukrajnai szolgalatert már tiltakoznék, de nem a pénz miatt.

Egyébként tényleg helyzetfüggő, mert ha nagy a hitel, jön a gyerek, szállnak el az árak, akkor valóban nagy felelőtlenség egy ilyen váltás.

Hűha...na ezek után mondja valaki, hogy a nők nem a pénzre mennek.

Meg ugye akkor csak nekem van igazam akkor is, amikor kinevetem azokat, akik a számlák, árak, hitelek, gyerek felnevelése miatt sírnak, hiszen ezek szerint nem nagy mutatvány a havi 500.000 - 1.000.000 fizetés, már akár az diákként is.

Mondjuk azt élet, amikor valaki 35-40 éves koráig spórol, és valóban lesz kocsi meg lakás, de közben nem "élt"? Nem volt Balin, nem vette meg a Rolex-et, amit mindig nézett a neten, sosem volt olyan menő öltönye, mint a német főnöknek a céges rendezvényen, és sosem mert odamenni a 3.-on lakó aerobick edző lányhoz, és elhívni. De, 30 évesen ülhet egyedül/a pénzéhes okoskodó csajával a lakásában.

Az ilyenek jól tudnak elsülni. Nekem van egy ismerősöm aki magas felelős beosztásban volt egy nagy cégnél, rengeteget keresett, de elege lett a folyamatos stresszből úgyhogy felmondott és egy szabadidős programszervező jellegű vállalkozást indított. Továbbra is jó anyagi körülmények között él a család, csak a rengeteg stressz nélkül.

Szóval alapvetően támogatnám. Kivéve az ilyen "elköltözök külföldre és többé nem látsz" jellegű ötleteket, nyilván ha már nem akar velem lenni akkor szakítunk.