Hölgyek, ŐSZINTÉN, mit lépnétek és miért?

Mennyire utálom az ilyen kérdéseket!

Ez attól is függ hogy ez az "újgazdagék hülyegyereke"- ahogy mi hívtuk anno- a pénzével választott egy barbibaba kinézetű 2 bites cicababát, vagy pedig ő is normális gondolkodasú, érzésű, és a párja is. (Az előbbi nyilván hatalmas hisztivel, bőgéssel dobná, a másik pedig támogatná)

Személy szerint a 2 es a 3-nak kifejezetten örülnék, hozzá teszem sosem a pénz vonzott, es nekem szükségem van arra hogy legyen sajat keresetem, nagyon kellemetlen ha mindent másnak kell megvenni nekem. Pl ruhat csak akkor engedném ha az enyém leszakad rólam (vagy ha nagyon akarja, de az is kellemetlen)

38n

Össze vissza beszélsz! Nincs ilyen ALAP. Miért lenne nekem végem? Én annyit érek, amit a pasi letesz a saját asztalára??

Hülye egy értékítélet..

És a 4-5 story mindegyike tök más! Tök más, hogy kinek mi vonzó élet. Lehet én is mennék vidékre szívesen. Ha háborúba menne segíteni, nyilván nem szeretne engem, mert elhagyna, esetleg az életét is kockáztatva. Szóval ez butaság, akkor nem jó a kapcsolatunk / baj van a pasival. Nyilván ha nem akarna annyit keresni, hogy biztos megélhetése legyen neki is (mellette nekem is), akkor nem elég felelősségteljes, de akkor az nem lenne vonzó benne.

Hatalmas nagy változásoknál is nyilván nagy baj van a lelkében, a múltjában.

Ha szeretem a személyét, vele akarok lenni, mert jó vele lenni, értelmes, élhető változás amit akar, akkor vonzó lehet a változás. Ha teljesen abszurd, és nem látom be, miért lenne neki jó, és ebben hol vagyok én, és az én vágyaim, akkor meg el kell gondolkodni, hányadán állunk.

Engem zavart, és jó nagyot veszekedtem is vele.

Hozzáteszem, hogy amikor a váltást kitalálta, akkor volt 40 millió hitelünk, épp próbálkoztunk a gyerekkel és az új bevétele nem fedezte volna a kiadásaink felét. Előtte az ő nagy vágya volt egy hosszabb (több hónapos) nyaralás, ami 1.5-2 millió forintba került a fizetésünkön túl, úgyhogy a bankszámlánk kb. nullán volt.

Csak az én házasság előtti megtakarításaim voltak meg. Ha jobb anyagi helyzetben lettünk volna és akkor akart volna váltani, akkor támogatóbb lettem volna.

Szóval szerintem nagyon sok függ attól, hogy mik az igényeitek és lehetőségeitek a következő években.

De ha mondjuk leköltözne vidékre, ahol nekem nem lenne munkám vagy maradhatnék fent a városban egyedül két kisgyerekkel, azt biztos nem viselném el egy szó nélkül. Ne akkor önmegvalósítson, amikor egyéb kötelességei is vannak, amiket ő vállalt.

Ha kirepültek a gyerekek, vagy van pár évünk készülni rá vagy nem tudja tovább csinálni, azt, amit csinál, akkor nyilván más a helyzet.

Nem vágom finomságos, hogy miért lenne annyi a 'presztízsemnek', jelentsen ez bármit. Az nem tőle van. Bár tudom a te világodban csak csóró nők és gazdag pasik vannak.

Amúgy nem. Nem mennék el se egy faluba, se Ukrajnába, se sehova ahova én nem akarok. Az addigi lakhelyünkön támogatnám esetleg, ha le akarna csúszni, de hogy nem vihetne el a világ végére engem is lecsúszni az hótziher. Közben meg reménykednék hogy megjön az esze. Ha nem, és nekem kéne eltartani a hülye hóbortjaival, akkor viszlát.