Mennyire szemétség azért szakítani a barátnőmmel mert kövér?

Ez nem szerelem. Ez ennyi, ez nem szerelem. Nem totál feleslegesen benne lenni egy ilyen kapcsolatban? Te kérdező, megszoktad őt, az teljesen biztos hogy nem szereted már. Ha szeretnéd, az egészsége zavarna, de kívánnád ugyanúgy.

Teljesen felesleges szócséplés ez.

Én sose voltam nádszál vékony, de 7-éve beteg lettem, amiről nem is tudtam és meghíztam. Tényleg, ha ránéztem egy szelet kenyérre híztam 20-kgt. Illetve nem elég ez, de depressziós is voltam amit nyilván evéssel kompenzáltam. Aztán egy nap elegem lett az önutálatból, és elmentem pszichológushoz, kivizsgálásokra, stb. Ahol is kiderült, hogy hashimotom van, cukorbeteg vagyok, illetve még PTSD-m is van ráadásnak. Azóta voltam pszichológusnál aki rettentő sokat segített, kaptam a betegsegeimre gyógyszereket, de kiderült hogy ilyen típusú betegségekkel nagyon nehéz lefogyni. De azért én fogyóztam, eddig 25-kgt fogytam le, de még mindig ugyanennyit kell, borzalmasan lassan megy. Néha fel is szoktam adni, nálam ez ilyen hullámvölgyes dolog, akkor úgy látszik én is csak kifogásokat gyártok, de igenis szükségem van egy kis pihenésre ebben, ilyenkor súlyt tartok, nem hízok, de ez is nehéz. Na de a te szempontodból ez mindez lényegtelen, a lényegi része most jön... :)

8-éve van párom, 6-éve vagyunk házasok. MINDIG mindenben támogatott, elkísért az orvosokhoz, támogatott a pszichológususi kezelésekben, kívánt nagyon kövéren is, és még most is kövér vagyok, így is kíván. Ő se így ismert meg, közel 40-kgt híztam, elképesztő brutális szám ez. Az eszébe se jutott az, hogy elhagyjon, hogy elváljon, hogy ultimátumot adjon, mindig megértő volt ezzel kapcsolatban.

Sokszor kérdeztem, hogy így is tetszem neked? Így is szeretsz? És a válasz mindig az volt hogy természetesen igen, hülye kérdéseket ne tegyél fel.

Bár ő is hízott egy kicsit, azért nyilván nem 40-kgt.

Tehát, hidd el, te nem szereted szívből igazán ezt a lányt.

Ezáltal hülyeség azt taglalni, hogy mennyire vagy te és ő hibás ebben, nem lehet elvárni tőled hogy elfogadd úgy ahogy van, ha nem is szereted megmásíthatatlanúl.

Hagyd el szerintem, mindkettőtöknek lesz lehetőségetek mást találni.

Utolsó mi az, hogy akkor a kérdező nem kifogásolhat semmit? Most akkor papírforma dönti el, hogy neked tetszik e valaki vagy nem? Kit érdekel a bmi je valakinek? Ránézek és látom, hogy tetszik e külsőre vagy nem. Aztán , hogy a bmije milyen az mellékes. Ha nem tetszik elsőre de a bmije kiderül , hogy rendben van akkor hirtelen vonzódást fogok érezni iránta?

A kérdező látja a párját, látta akkor is amikor összejöttek. Most másmilyen, kövérebb . Neki pedig így nem tetszik, hisz ő akkoriban nem egy kövér nővel jött össze. Ha kövérebb tetszene neki olyannal jött volna össze mert olyan is van. Csak ez most nem az.

Utolsó miket írsz? 15 kiló az neked súlyingadozás? Az mondjuk 2-3 kg.

Ne viccelj már. 15 kiló nem ugrik fel úgy, hogy "jaj, két hónapig sok jött össze melóban, nem figyeltem oda és felugrott 15 kg". Azért 10-15 kg ért rendesen meg kell "dolgozni". Nagyon elhanyagolva magad sem megy fel 1kg havonta. Ha meg igen azért rendesen kellett zabálni. 1-2 kg igen az tud ingadozni és felugrik de 10 az már piszok nehezen. Az már nem ingadozás ha rövid idő alatt jön fel ennyi hanem extrém hízás.

És ugye az ingadozás azt jelenti, hogy fel-le. Na megnézném én, hogy akire felingadozott 15kg csak úgy a semmiből arról mikor fog csak úgy lejönni. Mert elvileg az ingadozás azt feltételezi, hogy egyszer feljön aztán lemegy, ugye.

42-es vagyok:

Értem én, hogy az vonzó ha valaki tesz az egészségéért. De egy ideig én se tettem, egy ideig durvább voltam mint a kérdező barátnője.

Kb ugyanannyi ideig voltam igénytelen, mint igényes, ez években mérhető.

Én pl annyira depressziós voltam, hogy egy ideig az öltözködésben is igénytelen voltam, igaz mindenem mindig tiszta volt és én is tiszta voltam, de simán felvettem egy pizsama nadrágot mikor elmentem otthonról, mert leszrtam... Leszrtam mindent.

Közben a férjem mindig kérdezett, mindig próbált segíteni, én se igazán értem hogy bírta ezt. Keresett nekem egy nagyon jó pszichológust, és amikor elkezdtem fogyózni ő is fogyókúrázott velem, stb.

Ugyanannyit tett bele akkor amikor nem érdekelt a testem és a lelkem, mint mikor már érdekelt.

Nem tudom a barátnője a kérdezőnek lehet e szimplán csak unott és érdektelen, de akár lehet ő is gondokkal küzd, egy ideig én se vallottam be hogy gondjaim vannak, teljesen természetesnek vettem hogy az önutálat az okés.

Majd megbeszélem a párommal, hogy ő esetleg végig látta és tisztában volt azzal hogy depressziós vagyok, vagy ő is gondolhatta egy ideig azt hogy csak "igénytelen" vagyok. Hiszen, zabáltam, és nevettem, és közben azt mantráztam hogy nekem az égvilágon semmi bajom sincs. Azért mondom azt, hogy ez szerelem, hiszen nekem is volt olyan időszak mikor szrtam bele mindenbe, csak ettem és ettem, és híztam ismétlem 40(!!!) Kgt, miközben ráadásnak igénytelenül is öltözködtem, de a férjem csak az egészségemet féltette és nem volt soha olyan, hogy ne kívánna, vagy elhagyna emiatt, pedig durvább lehettem mint a kérdező barátnője.