Ha a páromnak térre van szüksége,mert sokat vagyunk együtt,hogy keltsek benne olyan érzéseket,hogy vágyjon rám és hiányozzak neki? Elgondolkodott a szakításon is,ez mekkora baj?...22N/27F

Eddig minden héten a hétvégéken kívül 1-2 hétköznapot is együtt töltöttünk,nála voltam ,mindenhová mentünk együtt,akár kettesben, akár barátokkal. Kicsit most eltávolodtunk egymástól, viszont én hagyom most őt egyedül lenni, nélkülem, kevesebbet keresem,nem írok rá,később válaszolok,stb. Nem szerelmes még belém,talán ezzel riasztottam el,hogy túl sok voltam neki ,túl kiszámítható,illetve tudja,hogy én odáig vagyok érte. 2,5 hónapja vagyunk együtt ,elég fura,hogy ennyi idő alatt még nem lett szerelmes,de azt mesélte,volt már olyan kapcsolata,ahol ez csak fél év után jelent meg benne,tehát nem feltétlen ad aggodalomra okot ez az egész jelenség számomra, ő lassabban tudja elkötelezni magát, erről beszéltünk és mondta, hogy hajlandó rá ,meg motivációja is van a változtatásra ,csak az irányt nem tudja. Nem akar szakítani,csak feljött benne annak a gondolata,de bántja és nem akar elveszíteni. Viszont mégis úgy érzem,én mindent megtettem,ami tőlem függött, így rajta áll,hogy cselekszik. Nem fogom kerlelni, gorcsolni a dolgokon,csak azt sem akarom,hogy sokáig húzódjon a szakítás,ha mégis arra kerülne sor. Ő azt érzi,hogy nem egyszerre haladunk a kapcsolatban és maga felé érez elvárást,hogy már szerelmesnek kellene lennie és így,hogy ez nem áll fenn még, fél,hogy rosszul élem meg a kapcsolatot és sérülni fogok. Megbeszéltük ezeket ,elmondta ő is és én is ami bennünk van, viszont nem tudom,mit tehetnék,hagytam neki teret,időt is ,hogy átgondolja,ő is kérte,hogy ne kelljen elhamarkodnia és megbánni az esetleges rossz döntéseket,csak én feltétlen azzal sem értek egyet,hogyha ő neki ennyire gondolkodnia kell rajtam,meg hogy akar-e engem... Mondtam neki,hogyha nem érez hajlandóságot arra,hogy mindketten törekedjünk a változásra,a megoldás keresésre,akkor szakítson velem, de nem akar/mer,szerinte az a megoldás,hogy most akkor így leszünk együtt,ezzel a hullámvölggyel a szívünkben, többé -kevésbé így folytatható,ő ezt mondta,aztán majd látjuk,hogy mennyire lehet jobb.

Nem tudom,ezt ki hogy látja, nekem az az érzésem,hogyha valaki ezért már szakítani akar,akkor nem is fontos neki a másik,nem érzi azt,hogy tényleg őt akarja,és csak egy opció a sok közül... Értetlenül állok egyelőre a dolgok előtt.

Köszi a tanácsokat és hogy elolvastátok!:)