Mi volt az a pont, mikor elgondolkodtatok, hogy jo part valasztottatok-e magatoknak?

Nekem nagyon más volt a szituáció, amiben ez a kérdésem elkerült, szóval erre nem tudok releváns választ adni, de az tuti hogy egy gyerek minden elvárást felulmulhat (bizonyos negatív értelmekben is), és sokszor nagyon rossz. És szerintem ez minden kapcsolatot erősen megvisel, de az első rázós időszak után általaban legalábbis valamennyire rendeződnek a dolgok.

Ettől függetlenül jogosnak hangzik a felhaborodásod, szóval próbáld meg ha tudod erőteljesebben jelezni a párod felé, hogy ez hosszútávon így nem fog működni.

Az én párom is hajnalban kelt dolgozni, de bármikor nekiállt a kislányunkat ringatni, ha szükség volt rá és én már kidőltem. Sőt, éjjel minimum kétszer felkelt megnézni, minden rendben van-e a babával. Mondjuk ott aludt az ágyunkhoz tolt oldalkiságyban, nem kellett messzire menni.

De azért nekünk nem volt hasfájós a baba, a mindennapi órákon át tartó sírás idegőrlő lehet mindkét szülőnek. Nem tudom, mi a franctól hasfájósak a babák? Szerintem amúgy a tápszertől. Gondolom nincs tejed. Azt jól el tudják szúrni a kórházban, ha megitatják a csecsemőt, mert nem akar aztán szopni, anya teje elapad, aztán jön a cumisüveg, levegőnyelés, hasfájás.

Én szoptattam, nem is hallgattam soha órákon át a babasírást. Ahogy sírt, mellre tettem és kész volt a békesség. Ha ezen kívül sírt, akkor vagy beteg volt vagy jelezte, hogy kaki van a pelusban, de soha máskor. Kb. 2 olyan éjszakára emlékszem, amikor nem tudtunk mit kezdeni a sírásával, abból az egyik a BCG oltás miatt volt, csak mi nem tudtuk, mert nem szóltak a kórházban, hogy megkapta és számítsunk erre este. Akkor én is ott bőgtem friss anyukaként, mert nem tudtam, mi a baj.

Egy másik alkalommal a köldökcsonkja alá szorult a pelenkája és azért patakzott a könnye. Próbáltam mellre tenni, semmi. A szobatársam szólt, hogy hol a cumi. Volt valahol, belenyomtam volna a szájába, de kiköpte én meg arra gondoltam, te jó ég, minek ez a műanyag szar, a kisbabámnak valami baja van én meg el akarom dugítani, soha többé nem is vettem elő, tudni akartam, miért sír, aztán nagy nehezen rájöttem, hogy a köldökcsonk...

Még kb. egy-két éjszaka volt összesen csecsemőkorában, amikor órákon át sírt, akkor is a férjemmel felváltva masíroztunk a karunkban tartva őt.

Soha egy szóval sem mondta azt a férjem, hogy ez nem az ő dolga.

Sőt, volt hogy én küldtem aludni külön szobába, mert alvászavaros lett a gyerek és óránként kellett visszaaltatni és ezt hosszútávon nem lehetett munka mellett bírni. De nem ment másik szobába, mellettünk akart lenni.

Viszont az órákon át való sírást nehezen bírtuk volna hosszútávon. Lehet, hogy óránként ébredt, de szopizással azonnal visszaaltattam. Így is nehéz volt. De a sírás ellen legtöbbször megoldás volt egy kis szoptatás.

Ha hasfájós lett volna és minden nap órákon át üvölt, arra szerintem mi is rámegyünk. De én azt tapasztaltam, hogy egyáltalán nem tartozik hozzá normál esetben a kisbaba létéhez az, hogy órákon át ordít. Szerintem a tápszerek az oka.

Nekem is ugyan ilyen a férjem. Egyszer se kelt fel hozzá éjjel, semmit sem csinált az ég adta világon a két-három naponta fürdetésen kívűl. (Ilyen a munka beosztása) mikor dolgozik akkor én végzem ezt a részét is. Semmi segítség senkitől sem. Egyedül vagyok vele, mint a kisujjam.

Nálam ez a pont volt, mikor elgondolkodtam azon hogy rosszul választottam apát, amit te leírtál. Bár szerencsére nálunk nem volt hasfájós baba és még a mai napig is cicizik.

Szerintem mi válni fogunk.

Még nem volt ilyen. Igazából nála éreztem először, hogy ő kell nekem életem végéig.

És ez kölcsönös is, mert saját bevallása szerint, anno húzta a szerelmi vallomást is, mert tudta, hogyha egyszer elkezdődik a kapcsolatunk velem akar megöregedni.