Mi volt az a pont, mikor elgondolkodtatok, hogy jo part valasztottatok-e magatoknak?

Ket oraja ringattam a masfel honapos extran hasfajos es fronterzekeny lanyunk s.gget, semmi nem volt neki jo, besokalltam, szoltam az apjanak, hogy kimegyek a szobabol kicsit lehiggadni, mert kezdtem befeszulni. Ket perc nem telt el a gyerek uvolt, az apja horogve kiabal, hogy menjek mar. Hat nem mentem, levegoztem meg par percig, jol is tettem, kellett. Mikor visszaertem megkaptam, hogy "hogy lehet ennyire leszarni es figyelmen kivul hagyni" hogy sir a gyerek. O soha nem fog felkelni hozza, ha sir, mert dolgozik. O neki most nincs kedve, mert holnap dolgozik. Azert nem csinal semmit a ketnapontai furdetesen kivul, mert o dolgozik. Mert o holnap 5kor kel es dolgozik en meg egesz nap otthon vagyok a gyerekkel. Teny es valo, de nehogymar este ne lehessen egy kis ido, amikor lehiggadok az egesz napos orditas hallgatasa utan, miert nem varhatom el, hogy csak egy kicsit o is "bulizzon" a gyerekkel? Ha netalan veletlen felkel hajnalban a sirasra ugy tesz, mintha direkt siratnam a gyereket, hogy o ne tudjon pihenni, raadasul o jobban akarta ezt az egeszet, mint en. A pont az i-re, hogy szules utani enyhe depressziom van, ami szerinte hulyeseg es feleslegesen hisztizek mindig, mert ilyen nincs. Ugyhogy segitseg nelkuk probalom magam atlenditeni ezen, mert o nem segit, inkabb ront a helyzeten, ha olyanja van.

Szoval en elgondolkodtam ezek utan, hogy mennyire valasztottam jol.. Hat kb szultem magamnak egy gyereket, pedig k.rvara szeretem az apjat..