Ez normális? A párom volt felesége kórházba került, magas vérnyomással, van egy gyerekük, a párom meg amint megtudta rohant a kórházba, hogy megnézze a volt feleségét, engem meg itthon hagyott a párom hogy el kell mennie, ez normális?

Légyszi szavazzatok le nullára a véleményetem miatt! Köszi!

Én ezt semmilyen formában sem tolerálnám. Empátia szükséges, a gyereke anyja, rögtön pattan blabla. Engem sem hatna meg, zavarna és irritálna, hogy hozzá rohangál miközben elvileg annak is van párja. És azért zavarna, mert egykor elvette, családot alapított vele. Lehet, hogy még mindig szereti, csak a kapcsolatuk nem működött. Na ez az oka, amiért az elvált-gyerekes férfiakat mindig is kerültem, mint a Pestist. Bennem egyfajta megalázottság érzés lenne, mivel neki szinte mindig ők lesznek az elsők. Én majd valahol a sorban utánuk kullogok. Nyilván, ha elvált gyerekes vagyok, az más tészta. De hajadonként gyerek nélkül, úgy, hogy én magam is vágyok a házasságra és családra, nem mennék bele ilyenbe. Megértem a kérdezőt, ő viszont azt a hibát követte el, hogy belement a kapcsolatba egy ilyen emberrel.

Szakítani kell, nincs más megoldás. Vagy elfogadod és nyeled azt, ami most is történik körülötted. Viszont ezzel szerintem magadat alázod meg.

Kérdező itt a sok elhagyott, megcsalt exfeleségek között erre túl sok elfogulatlan választ nem fogsz kapni. És akkor nyugodtan le is lehet pontozni.

Nem, nem normális. Elváltak, ex. Van egy élete az exfeleségnek, meg van egy élete a párodnak is. A gyerekkel kapcsolatos problémák amik összekötik őket, de nem több. Csak sajnos a sok rinyagép ezt nem tudja felfogni, és ezáltal a gyereket úgy használják fel a céljaik érdekében, ahogy nekik épp kényelmes. (Ez egyébként néhány hozzászólásból is jól leszűrhető.)

Ha a párod exe rosszul van, menjen hozzá a jelenlegi párja, a családja, a barátai, stb. De nem a párod, ráadásul szó nélkül.

Az általad említett helyzet maximum akkor lenne normális, ha "baráti" kapcsolatot ápolnátok vele, de akkor is veled együtt. Mindenesetre tuti, hogy nem szó nélkül.

Gondold át érzelmileg hol tartasz a kapcsolatodban, próbáld megbeszélni a pároddal. Aztán ha nem látsz változást, akkor lapát!!! Menjen a rinyagéphez. Lehet nem hangzik túl szépen, de hosszútávon jobban jársz. Sok sz*arkavarástól megkÍméled magad...

Valaszolok mint gyerekes apaval “kezdett” no. A kisfiu anyja majusban korhazba kerult egy hetre, parom egyszer volt bent, akkor sem meglatogatni csak fulhallgatot vitt.

Mi nem vagyunk baratok az exszel, tett rola, hogy megutaljam a ket es fel evunk alatt. En probaltam normalisan allni hozza, de amikor hazudoznak rolam es betamadnak, azt nem szivlelem. Anyagiaskodik, a gyerekkel takarozik, sokszor vesztunk ossze a parommal miatta, azota o is belatta, nem kell vele baratkozni. Ami a gyerekkel kapcsolatos, azt termeszetesen beszeljek meg, de nem fogunk egyutt kavezgatni.

A kisfiut sokszor elhozza a parom, gyerektartast rendesen fizetett mindig es egyeb dolgokban is segitett exanyucinak, mert a gyerekre hivatkozva folyton ugraltatta..de o mindig kotozkodott valamin, es beszologatott, amikre eleinte nem reagaltam, betudtam sertettsegnek, de egy ido utan nalam is betelt a pohar.

Ettok fuggetlenul mi tavasszal ossze fogunk hazasodni es gyereket is szeretnenk. Annyit akartam csak elmondani, hogy nem mindig az “uj punci” a szar. Sok esetben -a mienkben is- az exfeleseg az, aki bunkoskodik es nem tudja elfogadni, hogy attol mert a hazassaguk gallyra ment, a gyereknek igenis lehet jo az apja, es az en parom jo apa.

Nekem is vannak gyerekeim, elvált vagyok.

Amellett, hogy nyilván a gyerekeim anyja, és a gyerekek szempontjából fontos, hogy az anyjuk milyen egészségnek örvend, én nem rohannék hanyatt homlok a kórházba. Megkérdezném, hogy bent kell-e maradnia, kell-e a gyerekekre soron kívül vigyázni, de rohanni nem rohannék.