Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért érzem ezt?
Annyira depissé kezdek válni attól, ahogy minnél többet olvasom ezt az oldalt. Látom mennyivel másképpen élnek mások. Vannak gondok mindenhol, de megoldások vannak rájuk azért. Az Én kapcsolatomban mégsincs semmi megoldásra alakalmas tanács sem a megcsaláson és az elváláson kivül semmi olyan megoldási lehetőségre utaló írás sugallása ami jobbá tehetné. Az emberek sok dologban közös tudatként ugyan úgy gondolkoznak. Eddig azt hitten így a normális az életeben ahogy van, de mióta itt látom a véleményeket, kezdek kifordulni önmagamból és keresni azt a pontot ahol mégis lenne lehetőségem egy mégjobb életre. Látom, hogy semmi nem normális nálam. Az a személy hitette csupán el ezt velem akivel együtt vagyok. Borzalmasan szomorú vagyok és csalódott. Nem tudom, hogy mit kéne tennem. Hogy építsem újjá a bizalmam, gondolataim.
Szeretnek beszélgetni valakikkel akik nem lehülyéznek vagy azt mondják, hogy hülye gyerek vagy!
Héj, ezek csak kósza gondolatok, amik összezavarnak. Ne tégy egy kalap alá minden embert.
Kérlek szedd össze magad!
Minden ember, szituáció más, mindenkinek más a normális, s nem is kell mindenkinek mindent elhinni.
A kapcsolatod nem ismerjük, de vele kellene leülnöd megbeszélni h hogyan tudnátok jobbá tenni közösen.
Ne csak a negatív dolgokat, ha nem a pozitívat is lásd meg.
Ha van szabadidőd, hobbid ami boldoggá tesz, kikapcsol, gyakorold.
Annyi szép dolog van az életben amit tudni kell meglátni, értékelni.
Fel a fejjel 😉
Nagyon jó amit írsz és így az olvasása közben rá is jöttem, hogy mi a bibi. Én sosem kérek. Nem panszkodom semmiért. Valalahogy leszoktam róla az évek alatt. Mélyen hallgatok, teszem a dolgom ami egy asszony dolga és kész. A munkám a hobbim is egyben egyébént.
Amiket meg itt olvasgatok..nos most ott tarttok, hogy magam sem értem tudom, hogy melyik fedi a valóságot igazából, csak azt tudom, hogy egy burokban élek. A sajátomban ahova semmit és senkit nem eresztettem be nagyon régóta.
16-, köszönöm!
Nem tudom kiadni. Feleslegesnek tartom. Azt gondolom, majd alakul az élet, az ember. Beszélgetünk sokszor, sokféléről amire mostanában van precedens végre.
Számomra a pozitivitás egy teljesen normális opció az életemben, ettől függetlenül sokszor elsírom magam anélkül, hogy tudnám mi a bajom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!