Mit tennétek,ha sosem bírjuk ki,hogy végleg elváljunk ?

Főnyeremény kapcsolat lehet, ahol 26 eves felnőtt nőként nem vesznek komolyan. Meg tinikent megértem, ha az ember nehezen tart ki a döntése mellett, mert fel az ismeretlentől, de közel 30 évesen azért már fel kene nőni érzelmileg is. Mi az, hogy szeretitek egymást? Az, hogy a másik mellett folyton érzed a pillangokat a kapcsolat érzelmi labilitasa miatt? Mert elárulom, az tart benne, hogy nem vagy érzelmileg kiegyensúlyozott és kiszámítható helyzetben…

24N

6 szakítás után nem csodálom, hogy nem veszitek egymást komolyan...

Ha így akarod leélni az életed, tedd, a te életed, úgy cseszed el, ahogy akarod. De hogy meg fogod bánni, az borítékolható.

Én a 10-en éves időszakban kinőttem ebből.

Mit tettem volna, kb 18 évesen elkezdett benőni a fejem és ott hagytam. Nem hiszem, hogy mégegyszer megtörténhetne.

Ezek olyan szakitasok, amiket veszekedes alkalmaval mondotok ki duhbol? Nem kell minden vita utan dobni a masikat, el is lehet vonulni megnyugodni. Mindketten indulatosabb jellemek vagytok?

De ha nem ez a helyzet, akkor a szakitas utan muszaj kibirni, hogy nem keresed a masikat. Ha mindig beszelgettek, sosem fog lezarulni. Normalis az, hogy hianyzik, nem veletlenul szoktak az emberek nagyon szomoruak lenni egy-egy szakitas utan, mert mindig eszebe jutnak a szep emlekek a rosszak mellett. De ami nem mukodik, az sajnos nem mukodik.

16-21 eves koromig voltam ilyenben. Se veled-se nelkuled kapcsolat, haromszor szakitottunk, volt neki is mas es nekem is, aztan megint egyutt, katyvasz volt az egesz. Aztan amikor vegleg szetmentunk, kellett 1-2 ev mire lelkileg helyrejottem. Elpocsekoltam 5 evet az eletembol, pedig tiniszerelemhez kepest nagy szerelem volt.

Mai eszemmel (26 eves vagyok) az elso szakitasnal hagynam az egeszet a francba es keresnek mast. Neked is ezt javaslom. Most 2,5 eve vagyok egyutt a parommal, ezerszer boldogabb es szerelmesebb vagyok mint akkor voltam.