30-35 évesen egy fiú miért akar sakkozni a barátnőjével?

Nem baj, ha nem érdekli, de ne álljon le nyafogni és ördögöt kiáltani, mert a másikat meg érdekli. Normálisan úgy megy, hogy simán játszanak mindenfélét, olyat is, ami az egyiknek öröm, és olyat is, ami a másiknak is. Szinte biztos vagyok benne, hogy a másik simán meghallgat(kipróbál) bármit, amiben a csajszi jó és érdekelt.

Meg szerintem aki nem nyitott új ismereteket szerezni, azzal valami gond van, de ebben nem vagyok biztos, hogy így van, csak így érzem. Ugyanígy gondolom a versenyhelyzetek kerüléséről..

Én pl utálok futni, de ha a másik hívna teniszezni, akkor elmennék, annak ellenére, hogy garantáltan vesztek, csak előre szólnék, hogy ne várjon sokat. Mondjuk ez más, mert itt fizikai aktivitást, erőfeszítést igényel a dolog, a sakknál meg még csak ez sincs, hogy meg kellene erőltetnie magát az embernek. Mondjuk snapszerezni nem tudok, de szívesen játszanék, lenne kedvem megtanulni, akkor is, ha 10ből tízszer csúnyán kikapok, élvezném, mert újat tanulok, és mert játszani jó.

De jó, hogy nekem ennél sokkal értelmesebb nő a barátnőm!

Nem, nem az a probléma, ha valaki nem szeret valamit. Hanem ez a lenézés, és beképzeltség az, ami nem jön be.

Képzeld, nekem meg a barátnőm kérte, hogy tanítsam meg a sakk alapjaira. És nem mellékesen bíztat, és motivál, hogy minél jobb legyek benne. Nem, nem vagyok versenysakkozó, csak hobbi szinten csinálom, néha egy-egy online versenyen részt veszek, és ennyi. Csak tudod, van, aki támogatja és ösztönzi a szerelmét, és van, aki gátolja, meg lenézi.

"tisztelem aki ezt a retro játékot mai napig űzi"

Nem, nem tiszteletd.

Mellékesen: mit is tekintünk retrónak? Ilyen hozzáállással az összes labdajáték retró, mert egyik sem az elmúlt 20 évben keletkezett. Sőt, az összes sportág retró. Akkor most nézzük le a gyereket, aki kidobóst játszik a haverjaival? Nézzük le a röplabdázó olimpikont? Nézzük le az összes atlétát? Ugyan már...

"valójában egyéni magányos játék"

Megnézném én azt a sakkaprtit, ahol egy ember játszik magában. :D

"Egy fiú, ha ismerkedik vagy párkapcsolatban van, miért akarja mindenáron a sakkot ráerőltetni egy lányra, például egy strandon?"

Mert mondjuk két úszkálás között kellemes időtöltés lehet.

Azon, hogy midennáron, meg ráerőltetni, én némi költői túlzást érzek. Gondolom, felvetette az ötletet, te pedig, mivel az értelmi képességeidet meghaladja, duzzogva máris erőltetésnek, meg tolakodásnak veszed.

"Nem az a normális, ha egymásról beszélünk, egymást nézzük, sétálunk, eszünk, napozunk??"

Kinek mi.

Mondjuk elég egysíkú egy kapcsolat, ami csak abból áll, hogy egymást nézitek. :D

"Általában úgyis fölényben lesz, ami pedig bunkóság egy kedves lánnyal szemben."

Ennek áthidalására azért léteznek különböző megoldások. Ha a másik fél nem tud sakkozni, az eleje úgyis a tanítgatással kezdődik. Ebben semmiféle versengés nincs. És mielőtt azzal hozakodsz elő, hogy hát milyen ciki, meg megalázó dolog, ha a szerelmünk tanít nekünk valamit: normális körökben egyáltalán nem az. Sőt, kifejezetten kellemes élmény egymástól tanulni. Én is sok mindent tanultam a barátnőmtől, meg ő is tölem. Ahol ez ciki, ott komoly gondok vannak vagy a kapcsolatban, vagy az illető személyiségében.

Ha pedig már az alapokat tudja sakkban, nyugodtan lehet hendikeppes partit játszani. Mondjuk egy vezér+huszár, vagy vezér+bástya hátrányban már nem olyan könnyű nyerni egy kvalifikáltabb játékosnak sem.

Ami pedig azt illeti: nem, nem bunkóság, az pedig, hogy te kedves lennél? Véleményes.

"Keressen magának vele egyszintű játékost baráti körben szerintem..."

Akkor meg az lenne a baj.

De tudod, mit? Keressen mindenki mindenben magával egy szinten levő társat a haverok között! Túrázni se menjetek, mert biztos van állóképességbeli különbség kettőtök között. Sőt, strandra se menjetek, mert tutira az úszásban sem vagytok hajszálpontosan azonos szinten. Tulajdonképpen csak dugni kéne, hogy összejárjatok, bár abban sem biztos, hogy azonos szinten vagytok. :D Aztán te is, meg ő is, midnenben keressen a haverok között partnert.

Igazi, jó kapcsolat lenne.

"Ettől még a rejtvény megfejtése is jobb mert együtt egymás mellett ülünk és segítjük egymást a betűkkel a végén nevetünk a poénon."

Nagyon halkan jegyzem meg: sakkban sem tilos ám élvezni egymás társaságát, vagy akár segíteni egymásnak. Ez nem a VB-címmérkőzés, hogy minden apró szabályt be kelljen tartani.

"De a sakk egy verseny, akárcsak a kártya."

Dehogy az.

Vannak igaz belőle versenyek, de ettől még maga a sakk nem lesz verseny. Sem a kártya.

De ha már itt tartunk: akármennyire is meglepő, szüleim, és nagynénimék gyakran szoktak együtt kártyázni. Közben lehet sztorizgatni, esetleg szolídan iszogatni, és láss csodát: jól érzik magukat.

"Miért akarnék kártyázni?"

Mert szórakoztató időtöltés tud lenni?

"Nem jön ki jól...most akkor ki hagyja nyerni a másikat, hogy a másiknak imponáljak? Legyen egy jó napja, hogy nyer... Vagy mi???"

Bocsánat, de nem írtad el? Nem 10-15 évesekről van szó? Csak mert a hozzáállásod inkább ezt az életkort tükrözi.

Nyilván ha számottevő tudás- és képességbeli különbség van a két fél között, akkor szükséges lehet például a hendikep alkalmazása, de így is bőven jól lehet érezni magunkat sakkozás közben. Vagy időkorlátot szabni a képzettebb játékosnak. Vagy a gyengébbnek adni három visszalépési lehetőséget. Sok mindennel lehet kompenzálni a szintbeli különbségeket. Meg aztán van még sok egyéb formája is a sakknak, ahol nem a klasszikus módon zajlik a játszma. Mondjuk a hegy királya, ahol a cél, hogy a királyt a centrumba juttasd. Ehhez nem kell profinak lenni a hagyományos sakkban. Meg még van pár hasonló.

"Én meg akkor azt gondoltam, hogy jól van öcsém, veled se játszom többet de lehet úgy ahogy van itt hagylak."

Ez tényleg a dedó. :D

Figyelj, az ugye fel sem merült, hogy esetleg kommunikáljatok? Nem tetszik a viselkedése? Azt meg lehet próbálni megbeszélni. Ha meg nem sikerül, akkor sem a sakkal van probléma, hanem a személyiségével. Ettől még lehet nagyszerű program a közös sakkozás.

"egy nálánál gyengébb ellenfél ellen győzni gyáva dolog szerintem"

Akkor Magnus Carlsen a világ leggyávább embere. Hiszen annyi nála gyengébb ellenfelet elvert...

Sőt! Ne csak a sakkot nézzük! Az összes sport minden bajnoka végtelenül gyáva, mert megvert olyanokat, akik gyengébbek nála?

Most ezt vagy nem gondoltad át eléggé, vagy neked tényleg nem erősséged a gondolkodás.

"Semmi bajom nem lenne, ha előre szólt volna, hogy szeretne velem játszani és itthon elevenítsem fel a tudásom, olvassam el a trükköket szabályokat."

Dedó, dedó, dedó.

Te az a fajta rinyagép vagy, akit még meglepni sem lehet semmivel, és mindennek a részletes programját le kell adni előre legalább két héttel, hogy fel tudj készülni.

Ha a barátnőm ilyen lenne, már nem lenne a barátnőm...

"Így viszont szánalmas húzás volt. Ez nekem nem lovagias sportszerű viselkedés."

Akkor neked mi az? Mert az sem, ha rendesen játszik, az sem, ha nyerni hagy.

Megvan!

Az, ha semmit nem csinál veled egymás bambulásán, a ZS-kategóriás rejtvénypoénokon való bárgyú nevetésen, meg lángoszabáláson kívül.

"Igen, nyilván meg fogom kérdezni tőle ha találkozunk, csak feleslegesen nem vitáztam volna vele, ha esetleg itt választ kapok."

Tehát előbb fordulsz az internethez, mint a saját pasidhoz.

Ja, és neked egy kérdés már vitázásnak minősül?

Jó, hagyjuk. :D

"kényszerített játszani"

Hogyan? Sokkolót fogott a homlokadhoz, és fenyegetett, hogy márpedig játszani fogsz?

"Igen, tudom, erélyesebben kellett volna mondanom, hogy nem akarok."

Igen.

Nem csak szopáskor kell kinyitni a szádat.

A legjobban az ilyen nőcskéket tudom utálni, és gyanítom, ezzel még sokan vagyunk így. Akik kommunikálni nem akarnak, de a hátunk mögött meg dobálják a sarat.

"és utána örült magának, hogy legyőzött"

Most sírjon miatta? :D

Miért van egy olyan érzésem, hogy ha ő mesélné el a sztorit, teljesen más kerekedne ki ebből?

"És ez nem az első negatív tulajdonsága, összeáll majd a kép..."

Neked is vannak ám bőven negatív tulajdonságaid.

Egyébként meg nem illetek össze. Minek erőltetitek?

Egy párkapcsolatban soha nem az a lényeg, hogy egy-egy játékban ki nyert, és ki vesztett. A kétszemélyes játékok döntő többsége ilyen: van egy győztes, és van egy vesztes. Aztán ezt a legtöbben tudják éretten kezelni, de vannak, akik nem. Ez mondjuk elég éretlenségre vall, de jó hír, hogy egy pszichológus sokat segíthet.

Hadd mondjam el, hogy mi barátnőmmel sokat szoktunk játszani. Igen, most már néha sakkozni is. De van, hogy pl. számítógépes játékokkal játszunk. Van, amiben ő a jobb, van, amiben én. De eddig még egyszer sem volt belőle sértődés, hogy ki nyert. Egyébként nagyon szereti a szerepjátékokat is. Mind a számítógépeseket, mind a klasszikus jellegűeket. Nekem ez egy teljesen új terület volt, de megkért, hogy próbáljam ki. Tök béna voltam benne, de idővel belejöttem, és jól szórakoztunk együtt. Így is lehet. Csak hozzáállás kérdése.

Egyébként azon teljesen átsiklottam, hogy normális viselkedés a napozás. Én rühellek napozni, strandra viszont járok fürdeni/úszni, áztatom magam leginkább, de hogy én ki nem fekszem napra, az egészen biztos. Vízben is szalmakalap van rajtam, hogy a legkevesebb napfény érjen, mert rákvörösre égek könnyen. Nem hiszem, hogy normális viselkedés a napozás, csak vannak, akik szeretik. Ha megnézed, a legtöbben az árnyékba húzódnak, jól el, a nap elől, úgy foglalják az árnyékos helyeket..

És én strandon(vízben is) olvasok. Nekem az a normális, hogy pólóban/kalapban olvasok a strandon, és mivel van szemem, látom, hogy sokan tesznek így. Van, aki rejtvényt fejt, van, aki ússza a hosszokat, van, aki kagylót gyűjt, van, aki csak ül és áztatja a fenekét, más merülni szeret a víz alá és lesi a medence/balcsi alját..

Ezek csak szerinted normális dolgok, mert te ezt szereted csinálni. Más meg mást.

Én a feleségemet szoktam néha rávenni, hogy játsszon velem. Mivel ő nem nagyon tud, úgy adok neki előnyt, hogy néhány bábumat eleve kiveszem. S így akkor tudok én is küzdeni.

Vegyél neki egy Hive-ot ajándékba. Azt tanuljátok meg együtt játszani. Vagy egy Quoridort. Amúgy, a sakktól eltekintve mit gondolsz a srácról? Bírod?