Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Normális, hogy néha úgy érzem, hogy hagynom kéne a barátnőmet?
3 éve vagyunk együtt, vele élek, jól megvagyunk. Mostanában többet vitatkoztunk, mert kilépett a munkahelyéről és még nem talált új munkát, emiatt pedig nagy volt a feszültség, de átmentünk ezen az időszakon.
Ennek ellenére sokszor azt érzem, nem is tudom mit.
23 vagyok mindössze, ő 10 évvel idősebb nálam. A fő probléma, hogy ő gyerekeket szeretne és ennek igen erősen hangot is ad, de én még nem tudom mit akarok. A karrieremet konkrétan most kezdtem el. Ennek ellenére egy átlagos nettó 400 ezres fizetést már megkeresek, mondjuk normális diplomával szerintem ennyi ki is jár 3.5 év szenvedés után...
Nah szóval ő gyerekeket akar, én nem tudom, hogy mit szeretnék. Egyszer biztos akarok majd gyerekeket, vagy nem? Mi van ha én nem is akarok? Az idejét meg nem szeretném húzni, hiszen a nőknél természetanyánk és atyánk más szabályokat fektetett le, így nem akarok a gyermektelenség okozója lenni a jövőben.
Egyébként óvszer nélkül szexelünk, szeretkezünk és semmit nem szed, normális hogy 3 év alatt 1x volt olyan, hogy + lett a terhességi teszt, de elment a baba pár hét után.
Akkor nagyon sokat sírt. Meg alapjáraton elfogadtam a helyzetet, hogy jó akkor lesz egy gyermekem, nagy ügy. Szóval már tudom is, hogy mit élnék át így az elején és nem zavarna, lehet csak félek az egésztől?
Ő nagyon szeret engem, magam sem értem miért. Mindig azzal jön, hogy azt álmodta, hogy szült és olyan szép haja volt a gyereknek mint nekem stb-stb..
Az is zavar, hogy nekem ez az első komolyabb kapcsolatom. 1 futó kalandom volt előtte, és 1 lányka akivel fél évig jártam, de nem feküdtem le vele. Szóval ezek ilyen középiskolás gagyiságok.
Néha azt érzem lehet, hogy ez a 10 év sok lenne. Mások mit szólnának, de nézni kéne másokat egyáltalán? Még a nagyon standardet követő szülei is elfogadtak engem.
Yah meg nem is vagyok az a nagyon helyes férfi sem, szóval végképp nem értem, mert ő meg viszonylag egy dekoratív nő. Többször volt, hogy bementem a boltba vásárolni és ő kint maradt, mert csak beszaladtam valamiért és akkor leszólították.
Szóval néha meg azt érzem, hogy hülye vagyok én? itt egy csinos, szép és értelmes nő, aki engem akar, gyerekeket akar, én meg mint egy hülye gyerek úgy viselkedek.
Általában nyugodt, higgadt és diszkrét vagyok egyébként, azt mondja főként ezekért a tulajdonságaim miatt közeledett annó, mert érezte ezeket az "energiákat".
válasza:A "jóvan', lesz gyerek, ez van" hozzáállással annyi lesz, hogy otthagyod a francba akár mindkettőt, idővel menekülni fogsz tőlük. Ha nem akarsz gyereket, nem állsz készen rá, akkor nem, nem tudsz mit csinálni.
Ő már családot akar, benne van a korban, nem húzhatja ezt már sokáig. Több mint egyértelmű hogy ezt minél hamarabb akarja.
Legalább annyi eszed legyen, hogy egy esetleges gyerek helyébe beleképzeled magad. Jó lenne nem szétcseszni az életét, csak mert nem tudsz a fszodra húzni egy gumit. Ez nem olyan mintha tévét vennél az áruházból, nem jönne be a minősége és cserélnéd másikra. Kicsit nagyobb felelősségről van szó.
Nincs időd a "majd leszre" a barátnőd miatt. Döntsd el akarsz-e most gyereket vagy nem, és ne húzd az idejét. Segítek: nem akarsz, még élni szeretnél. Normális, csak akkor felesleges hülyének nézni.
válasza:Az a baj, hogy egy gyerek igenis nagy ügy, és egy olyan szülő, aki nem akarta igazán (esetleg születését követően döbbent rá, hogy nem is akarja), tönkre tud tenni egy életet. Ha még nem érzed késznek magad rá, nem szabad erőltetni.
A másik... attól még, hogy ilyen kedvesen próbálja a tudtodra adni, hogy gyereket szeretne, attól még lehet, hogy nem te vagy neki a fontos, hanem az, hogy legyen egy gyereke. (Ne értsd félre, biztosan érzed, hogyan érez irántad, de az én ismerősi körömben volt olyan, hogy a csaj csak fel szerette volna csináltatni magát, nem a másik volt a fontos, hanem az, hogy szülhessen egy gyereket, nincsenek is már együtt.)
Összességében, én inkább az első részt tartom igazán relevánsnak. Ne legyél apuka, ha nem szeretnél az lenni, és nem azért, mert lehet, hogy emiatt ti ketten szenvedni fogtok, hanem tönkre teheted egy ártatlan gyermek életét a sajátotok mellett.
A párommal nagyon imádjuk egymást, mind a ketten közel 30 évesek vagyunk, de nem vagyunk biztosak abban, hogy valaha szeretnénk majd gyermeket. Most biztosan nem, de megbeszéltük, hogy ebbe csak akkor vágunk bele, ha mind a ketten úgy érezzük, 100%-osan. Mert ez nem játék, hanem egy - közel - életre szóló felelősség. Elveszne a függetlenségünk, rengeteg pénzünk, rengeteg szabadidőnk, nem feltétlenül tehetnénk meg azokat a dolgokat, amiket ma igen. Ráadásul rengeteg lemondással jár a gyermek születése, ami nehezítheti a kapcsolatot (az az időszak, amikor nem lehet szexelni; kevés alvás; új szerepek, amiben nem ismerjük a másikat), és akár tényleg igazán jó, 100%-os kapcsolatok is belebukhatnak. Ha te azon gondolkodsz, hogy szakítanál a lánnyal, illetve, ha ennyire máshol tartotok az életben, akkor a tiéteket én nem merném 100%-osnak mondani.
válasza:Te szerencsétlenség, lelkiismeret furdalás nélkül hagynád ott a saját gyerekedet és a barátnődet, mert neked az apaság nem való, az biztos.
Menjél aztán hímr.banckodj,ha annyira arra vágysz, szégyen.
Nem vágyom arra. Pont ezt mondom, hogy egyáltalán nem érzem a vágyat, hogy kicsapongó életet éljek. Csak valahogy hihetetlennek hangzik még számomra is pedig velem történik meg, hogy az első értelmes kapcsolatom valóban olyan jó. Hiszen körülöttem mindenkinek sokadik kapcsolata van, mindenki szakít mindenkivel, ilyen alapon örülnöm kéne, hogy szerencsés vagyok és ilyen jó párt találtam szinte elsőre, de mint mondtam szinte hihetetlen számomra is.
Lehet részleteznem kellett volna ezt a majdnem apa lettem dolgot.
Szóval + lett a teszt. Én fogtam a kutyát és elmentem sétálni és próbáltam végig gondolni, hogy megfelelő döntés e egy gyermek ebben az élethelyzetben. Elég realista ember vagyok. Kivetni valót nem találtam az egészben. Anyagiak megvannak, szülői támogatás meglenne, érzelmek megvannak, szóval az ilyen alap dolgok mind megvoltak és ezek alapján gondoltam azt magamban, hogy oké, akkor nem gond, ha lesz gyermekem.
Valaki érzés alapján dönti ezt el, én nem ilyen vagyok, ez van. Szakmám is elég materialista, ilyen ember vagyok. A lényeg viszont, hogy miután végiggondoltam elfogadtam a helyzetet és magamban is áment mondtam az egészre. Nyilván + teszt előtt kellett volna már ezt végiggondolni, így alakult, de legalább tudom már, hogy mit gondolok ténylegesen a témáról.
Én szívesen megállapodok vele, de vannak bennem félelmek és ez érdekelne, hogy ez normális-e, esetlegesen akik gyermeket vállaltak válaszolhatnának, hogy férfiként mit éltek át.
válasza: válasza: válasza: válasza:Szerintem ez a nő depressziós es nem ajanlom neki a gyerekvállalást.
Te meg tudnod kell kiállni a sajat elképzeléseidért, ne azért menj bele a gyerekvállalásba, mert a manipulatív barátnőd pampog
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!