Lányok,nők! Vitaok,vagy szakító ok,ha ritkán írok a barátnőmnek? 4-5 naponta keressm,nincs rá több igényen,sajnos így működok. Talizni is ritkán, de még mielőtt jönnének a -kihasznalod- dugopajti- üzenetek,nekem tényleg tetszik a nő, csak egyszerűen

Oké, te ilyen vagy, de itt csakis a te akaratod érvényesül, folyamatosan magadról beszélsz, csak az "én, én, én" van a mondandódban, hogy a lényeg számodra az, hogy NEKED jó legyen, mert tetszik a nő. Az bezzeg nem tűnik úgy, hogy zavarna, hogy ezzel esetleg őt megbántod és te csak azt várod, hogy a te akaratodnak ő alárendelje magát idővel.

Te nem akarsz változni, de ő változzon meg. Neked nem eshet rosszul, de ha neki ez rosszul esik, akkor szokja meg és adjon időt. Amíg te vígan vagy, ő szomorú, mert nem foglalkozik vele, aki potenciális párja lehetne.

Biztos, hogy szakítanék, ez nagyon egyoldalú "kapcsolat". Alapból mégis ki a túró akarna olyannal összejönni, aki elszomorítja. Egyszerűen nagyon mások vagytok, némi empátiával éreznéd, hogy mi ezzel a gond.

Régebbi de emlékezetes kérdés egy ultra lassan ismerkedő pasitól:

https://www.gyakorikerdesek.hu/felnott-parkapcsolatok__tarsk..

Gondolom ugyanaz a kérdező. Ott is hasonló válaszok érkeztek.

Mégis hogyan alakulhatnának ki benned mélyebb érzések akár idővel is a lány iránt, ha ritkán beszéltek egymással és akkor sem tartalmasak a beszélgetések?

Ez fordítva szokott működni: először beszélgettek, aztán idővel kialalkul a kötődés. Ha te heti 1x keresed és így fél évig tart, mire közelebb érzed magadhoz, akkor ha napi szinten beszéljétek, már egy hónap után eljutnál erre a szintre. Erre nem gondoltál?

Amúgy, hasonló voltam/vagyok én is, és nő vagyok.

Nekem tényleg kell a szabad tér, baromi fontos nekem az egyedüllét, és én megvoltam győződve róla egy ideig, hogy biztos magányosan fogok elpusztulni.

Jöttek-mentek a pasik, én is próbáltam változtatni egy két srác miatt, akikről azt gondoltam hogy na igen, ő tetszik. Azért hozzátenném, hogy én ennyire brutális sose voltam mint te, én szívesen beszélgettem pár naponta a "barátommal", szívesen szexeltem is vele, csak egyszerűen ha majdnem egy egész napot együtt voltunk, 1-hét "szünetet" vettem ki... Nyilván neki nem szunetkent kommunikáltam ezt. Nem volt bennem olyan érzés, hogy hiányzik nekem, találkozni és beszélgetni kellene, mert jól esne nekem is...

Én teljesen jól éreztem magam így, lazán. Hát nyilván szakítás lett a vége mindegyikkel, mert ugye teljesen jogosan nem értették, miért vagyok ennyire távolságtartó, pedig amúgy rendes srácok voltak..

(3-fiúról beszélek össz-vissz)

Aztán, és ez lehet baromi giccses, találkoztam az igazival... Nem online ismerkedtünk meg, a munkahelyen találkoztunk, első látásra konkrétan belehabarodtam, 25-éves voltam akkor már, tehát nem lehetett tininek tekinteni, mégis úgy éreztem ez olyasmi mikor egy tini lány szerelmes, és még sosem éreztem így magam.

Na vele teljesen más volt, mindennap beszélni akartam vele, mindennap akartam találkozni, azt nem mondanám hogy rátelepedős lettem de egy normálisan működő kapcsolatot képzelj el.

Aztán összeköltöztünk, aztán összeházasodtunk, lett egy közös kutyánk, lehet lesz gyerekünk is, nem mondom hogy soha, bár a személyiségemtől eléggé távol áll a dolog, viszont azt se gondoltam soha hogy egy férfi így letud majd kötni.

Időközben arra is rájöttem, hogy depressziós voltam akkoriban mikor összejöttunk, el is mentem pszichológushoz...

Szerintem ez is nagyban segített nekem.

Azóta eltelt mióta találkoztunk, 7-év. Ő másképp dolgozik mint a legtöbb ember, 2-napot dolgozik, 2-napot pihen és így megvan a kis egyedullétem is, amit egyébként nem tudtam feladni emiatt a házasság miatt se, pedig tényleg az összes szeretetemmel szeretem őt, igazi szerelem és az életem csak vele tudom elképzelni, de szükségem van a térre. Ő abszolút megérti ezt, de senkit se Zavar mert amikor ő hosszú napos én egyedül vagyok és ez így mindenkit kielégít.

Általánosan ha dolgozik egész nap, nem nagyon beszélünk. Amúgy én is dolgozom, akkor se. Ha dolgozik és este ér haza, vagy este megy dolgozni, lefekvés előtt beszélgetünk egy kicsit. Tehát úgy mond egész napok telnek el beszélgetés nélkül, de hát ő dolgozik tehát elfoglalt, érthető.

Viszont másnap egész nap együtt vagyunk, programokra, barátokhoz járunk, most éppen a lakásunkat is ujítjuk ketten, halistennek ezermester tehát haladunk is vele. :)

Vannak ilyen átlag napok, mikor mindketten fáradtak vagyunk és nem nagyon beszélgetünk, csak nekünk átlagos dolgokról, a szürke hétköznapokon. De vannak napok mikor így beindul a trécselés, és konkrétan elfilozofálunk órákig valamin, és konkrétan értelmesen vitázunk, olyan mint egy vitacsoport csak két személyes.

Na mindegy, csak azt akartam ebből kihozni, hogy lehet azthiszed tetszik neked ez a lány, nekem is bejött néhány srác nagyon, de nincs meg az a plusz amiért érdemes változtatnod. Nekem meglett az a plusz, és én nem éltem meg úgy hogy változtatnom kell, egyszerűen ösztönösen elhagytam egyik napról a másikra ezt a nagy szabadság vágyamat, egyszerűen felülírta a szerelem, mégis egy egészséges tartományba került ami mindkettönknek jó.