Mit szólnátok hozzá, ha a párotok ezt vágná a fejetekhez: "Amióta veled vagyok, azóta életemben a legkevesebbet utaztam külföldre"?

kicsit jobban figyelek a kiadásokra, ameddig nem leszünk közös kasszán

Ezt hogy kell érteni?

Neki kéne eleve állnia is.

Ha vki nagyravágyik mig a masiknak nincs annyija, minimum illik neki honorálnia hogy a masiknak ne egy érvágás legyen a nyaralás.

A smucigokat messzire kerülni kell akik csak lehúzni tudják a saját párjukat, mást meg NEM.

Vele én se mennék sehova. Fene sonzumálna ilyennek az utazáshoz.

Soha nem értettem ezt a nagy külföldi utazósdit. Mi a bánatnak? Két nap elmegy a repüléssel csak azért, hogy sós vízben lógassad a lábadat, már persze, ha egyáltalán elhagyod a légkondis szobát 40 fokban...

Szóval mégis mit szólnék egy ilyen "kritikához"? Megmondanám, hogy igen, így van, mert nem szeretek külföldre járni. Azt azért megjegyzem, hogy nem vagyok otthon ülős típus

Nem érteném ez miért szempont. Én nyaralni nagyon ritkán járok külföldre, előtte viszont diákként és fiatalon ezer módon beutaztam Európát, éltem és dolgoztam külföldön felnőttként, előtte voltam kint csereprogramokkal (már általános iskolától kezdve, de egyetemen is), látogattam már meg külföldön élő ismerősöm (ami végülis nyaralás volt, de a szállás ingyen volt).

Szóval én kiutaztam magam. És inkább így utazgattam kalandos, izgalmas módokon, minthogy tipikus nyaralgatós módon menjek mostanában minden évben egy-két hetekre. Ezért nem érteném mi baja van (a páromnak).

Nincs rá pénzem, mucikám. Ha annyira menni akarsz, menj egyedül.

Én nem engedhetek meg magamnak ilyen utakat a fizetésemből.