Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Úgy érzem a vőlegényemnek jobban mellém kellene állnia, ha a szüleim megjegyzéseket tesznek rám, igazam van ebben?
A szüleimnél élünk még egy kis ideig,de egyre nehezebb a dolog. Egyébként is olyan dinamikájú család ez, hogy akinek igaza van az győz, akinek nincs, az a gyenge és nem lehet nekik megfelelni.
A párom nagyon jó kapcsolatban van az édesapámmal, sokat vannak együtt. Sajnos apukámnál lehetetlen megugrani a lécet, heti szinten változik az elvárás, és állandóan mindenre megjegyzést tesz. Sok midnenben nem értünk egyet és gyakran a párom is ellenkező véleményen van, mint én. Néhány hónapja ha ellentétes volt is a gondolkodásunk, meghallgatott és érdekelte a véleményem. Mostanában szuperül odaáll apukám mellé és szó nélkül hagyja hogy cseszegessen és még igazat is ad neki. Bocsi, de nem mellém kellene állnia? Még ha nem is ért egyet velem, meg isten ments hogy nyíltan kiálljon értem velük szemben.... :/ de jól esne a tudat, ha legalább kis lépésekkel enyhítené a helyzetet és figyelembe vennék az én gondolataimat is.
És akkor ha megbántódok és ott hagyom őket, akkor apukám szerint " ne játsszam a sértődöttet állandóan".
"Én fizetem, és mégsincs beleszólásom"
"Épül a házunk. Még néhány hónap és kész lesz."
Nem kéne ott laknotok. Ez nem a páros, önálló együttélésetek kezdete. Maradtál gyerek, csak még odavittél valakit. Ez nem felnőtt élet.
Menjetek külön ketten, és ragaszkodj a saját pénzedből fizetett saját dolgaid önálló megoldásához. Különben továbbra is gyerek és kiszolgáltatott maradsz.
Vállalom a lepontozást, csak hogy lássátok, van ilyen.
6 év tinikorban indult kapcsolat után egy évig éltünk a szüleimnél, ahonnan egyből egy közösen vásárolt házba költöztünk. Mindenki szereti fújni az albérlet dolgot, de egy NAGYON kisvárosban élünk, épphogy csak túllépi a község szintet és 70+rezsit kérnek egy albérletért. Kb mint Szegeden. Tudom, mert ott voltam egyetemista. Szóval igen, a ház eladható, amit belefizetsz, az a tiéd, nem pedig csak a főbérlő húzza ki a zsebedből a pénzt.
Vissza a témához. Egyrészt a családod borzasztó, szerintem is jobb lenne kicsit távolodni tőlük, még akkor is, ha ott laktok. Kicsit kevesebb kontakt.
Másrészt a pároddal való vitás helyzetet a pároddal intézd kettesben, az apáddal való konfliktust pedig az apáddal kettesben. Kellemetlen mindenki számára, ha kívülállóként kell vitába belefolyni.
Harmadrészt, nekem is van, még a különköltözés után is, hogy a férjem az anyámmal ért egyet valamiben, amiben nekem meg ellentétesek a gondolataim. Elég impulzus vagyok, nyilván duzzogok egy kicsit magamban, hogy senki nem ad nekem igazat, de utána belátom, hogy okkal.
De elég sok a "hülye". Tanultunk, egyetemre jártunk. Ráadásul az ország másik feléből származik.
Most tartunk ott, hogy el tudtuk kezdeni ténylegesen együtt élni. Bízom benne, ha különmegyünk jobb lesz
A különmenés kétélű dolog.
Minket pl összekovácsolt, évekig tartó kapcsolat után végre nem azzal foglalkozni, hogy "mikor vannak otthon a szüleid", vagy "mikor végzel a dolgoddal, hogy találkozzunk" felüdülés volt egymáshoz hazajárni és nem függeni senkitől.
Másrészt simán előjöhetnek olyan dolgok, amiket addig nem tapasztalsz. Pl a férjem a koliszobájában patika rendet tartott, itthon viszont elég kupis, sosem gondoltam volna róla.
Egyébként a környezetemben egyetlen barátnőm kivételével mindenki, akinek fiatalon kezdődött kapcsolata, azonnal közös ingatlanba költözött és azóta mind házasok, gyerekük van és évek óta boldogok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!