Úgy érzem a vőlegényemnek jobban mellém kellene állnia, ha a szüleim megjegyzéseket tesznek rám, igazam van ebben?

A te szüleidről van szó, milyen alapon kellene neki beleszólnia a te családi drámádba? Szerintem rohadt pofátlan dolog berángatni a párod a szüleiddel való konfliktusba. Abból ő jól nem kerül ki...

Ha az ő szülei tennék ezt veled, akkor teljesen jogos lenne, hogy neki kellene állítani rajtuk

Nálunk is hasonló a szitu. Apámmal élünk együtt. Nekünk lenne hova menni, van másik lakás, viszont tesómat egyenlőre nem akarom sza..rban hagyni. Ezért itt vagyunk. Apám is folyton beszólogat nekem, amikre a párom nem igazán reagál. Pedig apám elég erősen tolja.van mikor elengedi a füle mellett, de van mikor Ő is annyit reagál hogy igen, rendben, igaza van. Látszólag apám mellé áll, holott egyáltalán nem. Csak nem állunk bele a harcba. Se én, se ő. Nem kell harcolnod velük, nem kell ezt a viselkedés mintát követned,nem kell léceket megugrani, egyáltalán mit számít hogy mit mondanak? Bírd ki azt az időt amíg el tudsz költözni, engedd el amit mondanak. Biztos vagyok abban hogy ebből a helyzetből a párodnak is marhára elege van, és bárki mellé áll, abból ő nem jön ki jól.

Ülj le vele beszélgetni, kérd ki a véleményét a jelenlegi helyzetről,és beszéljétek ezt át.

Mondjuk az is érdekes, hogy olyan emberek otthonában mereszted a valagad felnőtt fejjel, akiktől téged meg kell védeni. Párod is belerángatva ebbe a patkányfészekbe.

25 éves vagyok de már most égne a pofám, ha ezt művelném a párommal meg igazából a szüleimmel is azáltal, hogy rajtuk élősködök

Igazából itt két nagy problémakör is van.

1. A családotok toxikus. És ez nem fog változni. Ilyen esetben az egyetlen megoldás függetlenedni tőlük. Vannak olyan emberek, akiknek semmi nem jó. Aztán jobb esetben megmaradnak amolyan duzzogó óvodás szintjén, rosszabb esetben meg rendszeresen piszkálgatják az embert a hülyeségeikkel. Előbbi eset kezelhető, utóbbi nem. Aztán van, aki ezt képes ignorálni, de a többségnek ez egy állandó feszültségforrás. Feszültségben meg nem jó élni.

2. Vőlegényed meg igazából nem a vőlegényed. Ami köztetek van, az nem szerelem. Nem azt mondom, hogy bölcs dolog lenne keresni a konfliktust, néha tényleg jobb csendben maradni. De nem kell a popsiját nyalni, meg reflexből teljes vállszélességgel mellé állni.

Nem is arról van szó, hogy két embernek ne lehetne különböző a véleménye. Én is imádom a barátnőmet, mégis van olyan dolog, amiben nem értünk egyet. De szeretem, és tisztelem annyira, hogy tiszteletben tartsam a véleményét. Ami meg csak őt érinti, abba továbbra is azt gondolom, hogy nincs jogom beleszólni. Beszélgetni róla lehet, javaslatot, véleményt mondani lehet, de ráerőltetni, amit nem akar, meg lenézni a vélményét, ez nem fér bele egy párkapcsolatba. Becsmérelni, megszégyeníteni pedig végképp nem.

Én azt mondom, jobb lenne, ha átgondolnád ezt a kapcsolatot. Most még van visszaút. Amikor már házas leszel, és netán gyerekeid is lesznek, akkor már kisebb lesz a mozgástered. Ne várd meg, hogy majd a téged semmibe vevő férjed miatt is kérdést kelljen kirnod! Ő addig a "vőlegényed", ameddig dugni kell, meg ameddig az ő véleménye érvényesül. Azon túl már neki te csak egy lenézett személy vagy, és nem egyenrangú társ.

Persze, a te dolgod. De láthatóan ez már nem kapcsolat.

6 éve vagytok együtt és csak fel évet eltetek együtt?

Hat nem tudom, ezek alapján nem úgy tűnik, hogy ez a csávó komolyan tervez veled. Mármint oké, csinaltok közösen egy hazat, de inkább kényelemből jó neki ez a kapcsolat nem azért, mert annyira szeretne. Ezt a szüleid előtti viselkedesbol be is bizonyította.

Fel év együttélésre nincs az a hülye, aki már közös hazat venne.