Párom sokat kiabál,üvöltözik-lehet ezzel valamit tenni?

Szerintem abba gondolj bele, egy egész életet le tudsz -e vele élni, ha esetleg most abbahagyja a kiabálást, pár év mülva megint lesz egy pár rossz éved vele és megint és megint. Hullámvölgyek és hegyek. Akarod ezt ? BIrnád még 40 évig ?

A másik oldalról : tudnál találni oylan embert, akit ennyire vagy jobban szeretsz ?

1. és 8. v. vagyok.

Bocsáss meg az őszinteségemért.

Mi a véleményem?

Az, hogy itt te vagy a szolgalelkű.

Nyilvánvaló, hogy a párod, nem a legértelmesebb.

Egy éve tart ez, biztosan próbáltál vele beszélni, higgadtan is, mégsem változtatott. De még mindig erőlteted. Ez már nem is róla szól, hanem rólad.

Mivel benned a ragaszkodás és az emlékekbe való kapaszkodás van jelen, így, sajnos még képtelen vagy tiszta fejjel gondolkodni.

A 7 év senkit sem jogosít fel semmire. Semmi sem kötelező.

Az élet rövid, nincs mire várnod.

35 éves vagy, millió ember ment ezen keresztül, mert képtelenek voltak tiszta fejjel gondolkodni, aztán végül elpazaroltak az éltükből sok-sok évet egy olyan dologra, aminél már a kezdetek-kezdetén (jelek) nyilvánvaló volt, hogy nem lesz működőképes.

"Szeretjük egymást,jól élünk,van lakásunk,jó munkánk ,barátaink stb"

Ezek a közhelyek minden diszfunkcionális kapcsolatról kiírt kérdésben előkerülnek. Érdekes. És megfigyelhető, hogy minél problémásabb egy kapcsolat, annál jobban hangsúlyozva van, hogy mennyire szeretik egymást, és mennyire idilli minden.

"Türelmetlen,sokszor kiabál,üvöltözik,csapkod stb"

Igen, következő mondatban már cáfolva is van az idill. De azért két kiabálás között nagyon szeret.

Majd amikor ez tovább fog fokozódni, és nem csak kiabálni fog, akkor is almondhatod, hogy két verés között azért nagyon szeret...

Hadd ne mondjam: már ezen a ponton problémás a dolog. Oké, az tény, hogy az ember életében vannak nehezebb időszakok. És azt is aláírom, hogy még a legjobb kapcsolatokban is előfordulhatnak veszekedések. De ez nem azt jelenti, hogy normális lenne, amikor rendszeresen inzultál. Mert ebbe nekem ne akard belemagyarázni, hogy szeret! Ha szeretek valakit, akkor nem fogok vele napi szinten üvöltözni.

"Társasházban élünk,sajnos sokszor zeng tőle a ház"

Egyre jobb. Tehát nem is csak sima veszekedés, hanem egy kibírhatatlan, arrogáns tapló.

Bocs, de ez az igazság.

"Nagy nézeteltérés nincs,apróságokon húzza fel magát"

Teljesen mindegy, min. Ez a viselkedés nem tolerálható.

"mondván miattam kiabál,mert velem nem lehet kibírni stb"

Tipikus agresszív bunkó. Az ilyennel nem is lehet megbeszélni.

"Szeretem a párom,úgy gondolom ő is engem"

Nem is tudtam, hogy a szerelem jele az, ha elmondom a másiknak, hogy mekkora egy kibírhatatlan hülye. Köszönöm, hogy felvilágosítottál, megyek is, és leordítom barátnőm fejét, hogy mellette nem lehet kibírni. Csak hogy érezze, mennyire szeretem.

(Gy.k.: nyilván nem.)

"5 évesek vagyunk,szóval már nem olyan fiatalok.."

Tök mindegy, még optimális esetben az életednek több, mint a fele hátra van.

"Párom egyébként diplomás,okos,művelt ember."

Hadd oszlassak el egy tévhitet!

A diplomát nem személyiség, és viselkedés alapján adják! Ergo ez tök irreleváns dolog.

"Biztos bennem is van hiba"

Ahogy látom, a sok kiabálással már az agyadat is átmosta szépen. Ilyenkor kell megállni, mielőtt teljesen bele nem zuhansz a Stockholm-szindrómába.

"Szeretem,nem akarnék kukába dobni éveket."

Igen. Kár lenne még 40 évet kukába dobni.

Tudom, te nem erre gondoltál. Hanem hogy 7 évet sajnálsz, és inkább még negyvenet eldobsz...

Hú, hogy is hívja ezt a viselkedést a pszichológiai szakirodalom?

Mint amikor a szerencsejátékos már eljátszotta a vagyona felét, de nem akar kiszálni, mondván túl nagy a veszteség. És a végén elveszíti a teljes vagyonát. Vagy amikor egy videojátékos már utálja a játékot, amivel játszik, de csakazértis erőlteti, mert "túl sokat veszítene, ha kiszállna". És inkább még négyszer annyit veszít.

Most nem fog eszembe jutni a jelenség neve, de egy ismert, és NAGYON káros jelenségről van szó. Pont az eseted a szép példa rá. A kapcsolatotok egyre mélyebbre kerül, látszólag ok nélkül, és minden bizonnyal még jóval mélyebb epizódok is jönnek, de inkább beáldozod saját boldogságodat, csak mert volt pár szép pillanatotok.

Csak tudod: 7 év még mindig kevesebb, mint 40. A gondolkodásod azon a ponton is hibás, hogy azt a 7 évet nettó veszteségként éled meg. Hibás hozzáállás. Volt 7 évetek, aminek a nagy része szép volt. Nem minden tarthat örökké. De az a 7 év nem veszteség, hanem 7 kellemes év. Kár lenne ezért 40 keserves évet kapni a nyakadba.

És igen, ez egy bántalmazó kapcsolat. Nem tudom, hogy hol siklott félre, de nem is igazán lényeg. Ez nem csak holmi egyszeri mélypont. Itt egy párkapcsolattal összeegyeztethetetlen dolgok vannak.

"Barátnőm viszont hozzád hasonlóan azt mondta,hogy kezdjek el a különváláson gondolkodni..."

Mert barátnőd reálisan látja a dolgokat külső szemlélőként. Te nem, mert egy manipulált ember vagy. És emellett egy illúziót üldözöl. Annak a megszépített képét, amilyen akát lehetett is volna ez a kapcsolat. De nem lett.

"Férjem régebben néha-néha kiakadt így"

Hoppá-hoppá, csak kiderül, hogy már régebben sem volt minden rendben. Csak eddig nagy volt a szerelem, és el volt nézve az agressziója.

Itt is sok hasonló kérdést megéltem már, meg sajnos a környezetben, barátok, ismerősök között is volt példa hasonlókra, és rendszerint mindenki úgy kezdi, hogy egyébként ez mennyire tökéletes kapcsolat, és úgy állítják be, mintha csak mostanában ne lenne rendben valami. Aztán ahogy beszélget velük az ember, szép lassan kiderül, hogy azért régebben is már voltak intő jelek. Sőt, nem csak intő jelek, hanem azért régebben is voltak nagy problémák. Csak a szerelem, meg az idő mindent megszépít. Egészen addiog a pontig, ameddig már sok nem lesz. Vagy ameddig valami tragédia nem történik.

Láthatóan fokozatosan mélyül az agressziója. Eleinte csak pár kisebb bunkóság, majd fokozatosan eljutott oda, hogy már napi szinten megy az ordibálás. Aztán szép lassan már tettlegesség is fog következni. (Sőt, már van is, csak MÉG egyelőre nem fizikai bántalmazás formájában.) Aztán amikor majd 10 év múlva már a verés is napi szintű lesz, akkor meg szintén jössz azzal, hogy te nem akarsz 17 évet kidobni. És inkább újabb harmincat kidobsz.

Végülis... a saját életed, de azért ilyen körülmények között gyereket ne vállalj! Az, hogy te "szeretsz" szenvedni, egyéni probléma. De egy ártatlan csöppséget nehogy kitegyél egy agresszív barom szeszélyeinek!

"Lassan szeretnénk babát"

ESZEDBE NE JUSSON!

Ilyen körülmények közé bűn szülni.

"Nem akarnék elválni,de nem tudom,hogyan tudnék én ezen a helyezetn segíteni,előmozdulni.."

Sehogy.

Te már megtetted, amit lehet, ő meg folyamatosan csúszik egyre mélyebbre, és nem hajlandó segítséget elfogadni.

Az élet meg nem mindig tündérmese. Van, hogy nem jön össze az "örökké". Ilyenkor a kérdés csak az, hogy eldobod-e magadtól a reményt is a boldogságra, vagy mersz változtatni?

Basszus, 35 vagy. Fiatal. Még gyereked sincs, ami megnehezítené a társkeresést. Nem, ne gyere azzal, hogy "ilyet még egyet nem találnál". Sőt! Örülj neki, ha még egy ilyet nem találsz! Temérdek férfi van, aki ennél minden téren jobb.

"Adjak neki 2 hetet,hogy van e változás."

Eddig sem volt. De oké, két hét belefér. De nehogy ezt is félreértelmezd, és mondjuk találsz a két hét alatt egy napot, amikor nem egy vadbarom, és máris megoldottnak találod a helyzetet... aztán ismét jönnek a napi bántalmazások. Egyelőre csak verbálisan, később fizikálisan is.

Te már bőven adtál neki két hetet. Te már bőven próbáltad kulturáltan megbeszélni a dolgokat. Ez van. El kell őt engedned, ha valaha még normális életet akarsz.

"Ha nincs,akkor keressek magamnak sokkal több külön programot"

Nem külön programot, hanem külön életet kell keresned.

Azzal nem sok mindent oldasz meg, ha minél többet vagy házon kívül, és "csak" reggelente, meg esténként üvöltözik veled. Ezzel csak magadat hozod rosszabb helyzetbe, mintha elválnál. Válás után is tiéd lesz az egész nap, de egy szabad ember leszel, aki szabadon alakíthatja a jövőjét, és esténként sem balhéra kéne hazamenned.

Egyébként nagyon tipikus a viselkedése. Sajnos vannak, akiket nehéz kiismerni. Még évek múltán is. Ameddig nem érezte nyeregben magát, addig azért hellyel-közzel visszafogta magát. (Bár ki tudja... nem írtad, mióta kezdődtek a problémák.) Aztán jött az esküvő, és máris előjött belőle az állat. Érzi, hogy ő van felül, képes manipulálni, és mivel házas vagy, úgy érzi, már megfogott, neked itt nincs menekvés. Ameddig nem voltál házas, azért tartott tőle, hogy leléphetsz. Most nem.

És nem... nem valószínű, hogy változni fog. Ha igen, akkor is csak ideig-óráig. Ez itt már arról szól, hogy akarsz-e valaha magadnak normális életet és párkapcsolatot? Mert ha igen, akkor most kell lépned. Nem majd 50 évesen, amikor már tényleg nehéz lesz, és tényleg elpocsékoltad az életed legszebb éveit.

#17. Gratulálok! Tökéletes és érthető megfogalmazás...

Kedves Kérdező! Azt hiszem a 17-es válaszban minden benne van, ahhoz már képtelenség hozzátenni... FOGADD MEG MINDEN SZAVÁT!

Sok szerencsét kívánok! 🙏☘️