Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szeretem a párom vagy csak megszokás? 22/N
A párommal 17 éves korom óta együtt vagyok, ő 25 volt mikor összejöttünk. Nagyon szerettem/szeretem őt, egy ideig a szex is jó volt. Minden egyes nap együtt alszunk, tehát együtt is élünk. Most készül a ház is ahova költözünk. A probléma, hogy mióta meg van a ház, 1 éve a párom mindig azon dolgozik, ő csinálja a felújítást az apjával hétvégente. Tehát ez azt jelenti, hogy 0 szabadideje van a páromnak. Nincs együtt töltött minőségi időnk, a szexet sem kíván már. Úgy érzem ez kihűlt részemről :( Sose gondoltam volna, hogy ezt fogom érezni. Újra azt érzem, hogy hiányzik a bulizás, az ismerkedés. De közbe meg elveszíteni se akarom a párom, mert szeretem, illetve egykor nagyon jó volt a kapcsolat, mikor még nem volt meg a saját ház, nem volt ennyi munka.
Mi ez a kettős érzés bennem? Úgy érzem nem tudnék nélküle élni, viszont jó lenne újra szerelemesnek lenni.
Ilyen az mikor lányok túl fiatalon kötelezik el magukat.. sajnos az akkori gyerek éned választotta a párod , a mostani éretebb meg mást választana vagy senkit.. ezért nem szeretem az ilyen: éretebb vagyok a koromnál féle kijelentésű lányokat , mert még a hormonok hajtják nem a tiszta gondolatok , így a férfit később pofára ejtik
.
Erre csak te tudsz válaszolni!
Mi az akadálya, hogy hétköznap minőségi időt töltsetek együtt, mi a baj a szexel? Tényleg a bulizás, ismerkedés hiányzik, vagy az, hogy több időt töltsön veled, figyeljen rád? Szoktatok erről beszélgetni, hogy valami nem jó, változtatni kellene?
Az ismerkedés hiányzik neked?
Nocsak!
Más férfiakkal?
Hát, én ezek után úgy kirúgnálak az apámmal közösen felújított házunkból, mint a taknyot. Aztán utána bátran ismerkedhetsz, ha eddig ez hiányzott a boldogságodhoz.
Mond meg a párodnak hogy szeretnél most vele programokat csinálni, ha a ház csúszik 1-2 hónapot az sem baj, csak kérd meg hogy most legyen veled és suerezzetek új élményeket.
1-2 hónap után látni fogod hogy benned változott e valami?
Egyébként az emberek itt követik el a hibát,szalad mindenki, aztán a kapcsolatok rovására megy a túlzott sietés.
Csak úgy lehet valakinek egy jó kapcsolata ha szánnak egymásra elég időt, az nem elég hogy egymásmellet alszanak.
Elég sokat valtoztal 17 éves korod óta. Ez az időszak az, amikor a szemelyiseged a legtöbbet fejlődik. Az első kicsit durván írja le, de van abban valami, amit mond. Az ember fiatalon nem feltétlenül olyan part választ, ami illik egy későbbi, érettebb személyiségéhez.
Ha fontos neked, mindenképp beszéld meg ezt vele, bár nem egészen értem, hogy ha ez egy éve probléma, akkor miért most jössz erre rá és eddig miért nem említetted neki, hogy úgy érzed, kezd kihűlni és nem vagytok elért együtt.
Mondtam neki már, de nem vesz komolyan. Azt mondja, majd akkor lesz időnk együtt lenni, ha kész a ház.
Igazából egyedül érzem magam a kapcsolatban. Többet is vagyok a barátnőmmel,hogy ne mindig itthon ,egyedül unatkozzak. (Falat kísérni, burkolni, betont verni nem tudok neki segíteni, még mielőtt jön a sok okos komment)
Persze, érthető.
Ha ez így van, hogy nem vesz komolyan és nem érdekli a problémád, az sajnos elég intő jel az ő részéről, hogy nem érdekli már annyira ez a kapcsolat, fontosabb neki az önálló élet. Te fizetsz ebbe a házba, van benne pénzed ?
Ha nincs, akkor én ebben az esetben nem várnék a szakítással. Az emberek úgy működnek, hogy vagy elmondasz nekik valamit egyszer és megértik, vagy az örökkévalóságig ismételheted magad és sosem változik meg. A párod esetében valószínűleg a második áll fenn, sajnalom.
Egyszerűbb lenne meg most új életet kezdeni. Ha meg majd gyerek lesz, akkor azért nem lesz idő kettotokre. SEMMI nem lehet olyan fontos, mint a kettőtök kapcsolata.
23N
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!