Hogyan kellene ezt utólag lereagálni?

Adott két felnőtt ember, én és a "szeretőm", kb fél éve tart ez.

Nyílt titok hogy többet érzünk, sokat szeretnétek egymást, de én bizonyos dolgok miatt nem akarok hivatalosan együtt lenni, mert azt már követné sok dolog. Volt pár rossz tapasztalatom és mielőtt akar családomat akár barátokat is beevonnék biztosra szeretnék menni hogy igen őt akarom és véleményem szerint megfelel arra hogy komoly legyen.

Neki ez nem tetszik, de azóta poént csinálunk az egészből, szóval nincs nagy sértődöttség elvagyunk így. Néha megjegyzések vannak arról hogy majd mi együtt, osszekoltozés idővel, de mindig csak megmosolygom ezt.

Az oka hogy sokszor hátralépek egyet hogy nem válogatja meg mit mond. "Kapcsolatunk" elején nagyon hangoztatta mekkora casanova volt és egyéb dolgok, amiknel egyszer túlzásba esett és elegem lett hogy ez mégis milyen szint...fejezze be mert úgy viselkedik mint valami 20 éves (tisztelet a kivételnek), aki abból táplálkozik hogy ezzel dicsekedik. Végül kibökte hogy rettenetesen zavarja hogy nem féltékenykedem, ő azonban nagyon az (soha semmi okot nem adtam...ha a multamrol is beszeltem, qkkor csak ha kérdezett és az sem volt ám valami szaftos, de mindegy...)

Tehát adott volt egy szituacio a napokban, hogy egy rokonom mesélte hogy milyen jó a mostani párkapcsolata, minden jó az ágyban, napi mennyiszer adódik alkalom.

Tudom, nem illik ilyet firtatni, igazából nagyon azt sem tudhatja kiről van szó, de mondtam hogy milyen jól megvannak, elmondtam ezt is, kicsit reménykedve hogy talán ő is ihletet kap. Erre azt a választ adta, hogy biztos azért volt annyiszor mert nem volt kielégítő q dolog. És hogy amúgy miért talán nem teszi ő meg elég jól a dolgát? Én meg mondtam hogy de igen csak mondom milyen jó dolga van neki. ( tényleg amúgy nem lehet rá nagyon panaszom, csak én ostoba azthittem ez picit ötletet ad neki hogy többször vagy valami)

Erre megint elkezdte hogy azért lehetett annyiszor mert nem volt valami nagy durranás a csávó és hogy lehet neki kéne rendbe rakni a rokonomat. Tehát úgy...és úgy nevetve, poenkodva kérdezte hogy szeretném e hogy segítsen rajta...

Igen, nyilván a reakciomra volt kíváncsi, de én csak annyit mondtam hogy ilyen buta szovegekre nem vagyok kíváncsi.

Már volt egyszer hasonló szituacio, csak enyhebb verzióban, akkor is valami hasonló, talán barátnő témában próbált valamivel felbosszantani...akkor elmondtam a véleményemet és igazából belátta hogy balfék volt, de az volt a mentsége, hogy én nem akartam vele egy párként menni valahova. És ezek szerint ő így állt bosszút.

A mostaninál bánom hogy nem fejeztem ki jobban a véleményemet hogy ez milyen kicsinyes viselkedés. Még aki tényleg megtenne ilyet sem olyan hülye hogy rakerdez...

Tudom, miért nem hagyom a francba...de a sok panaszkodás mellett jó hozzám, figyelmes...azt is tudom hogy ennek nem kellene elégnek lennie ha így beszél.

Azonban szeretnék kicsit elbeszélgetni a fejével. Nem nagyon megy nekünk az ilyen kommunikáció, de valahogy felkellene vetnem, de úgy hogy ne érezze azt hogy elérte a célját hogy kicsapom a hisztit hanem nyomatekositani kicsit hogy ez mennyire nem normális viselkedés és mondja már meg nekem hogy én hogy akarják vele komolyra fordítani bármit is ha ő már nem először ilyen kicsinyes módszereket használt?

Ha elvonatkoztatunk attól hogy innen szaladni kéne, hogyan kezelnétek?

Olyannal nem szeretnék visszavágni hogy mit szólna hogyha én is pl barátjának valamit csinálnék, mert úgysem vezetne sehova és csak azt mutatnám hogy ez a szint elfogadható, mivel én is ezt követem.