A nők szerint ez miért alap?

Nem kéne általánosítani. Ha nekem bajom volt/van, egyedül akarok maradni, mert minek rontsam el a párom/barátaim hangulatát is?

Mindig arra gondoltam, hogy másoknak is megvan a saját bajuk, minek tegyek én rá még egy lapáttal az én nyomorommal, amin úgyse tudnak segíteni?

Amikor édesanyám elhunyt néhány hónapja, két hónapig senkivel sem beszéltem, az utcára is alig mentem ki.

Nem akartam találkozni azokkal, akik sajnáltak, vagy akik nem tudták, mi történt és kérdezték, hogy van anyukám, sem pedig azokkal, akik azt mondták, hogy szóljak, ha bármiben segíthetnek.

Az igaz barátaim viszont nem hagytak magamra, hiába nem panaszkodtam, tudták, min megyek keresztül.

Főztek nekem, mert hetekig nem ettem és nagyon lefogytam, elvittek ide-oda, sosem említették a gyászomat, inkább megtettek mindent, hogy jobban érezzem magam.

A többi ember szándékosan előhozta anyukám

at, csak hogy sírjak. Az ilyeneket el is kerülöm messziről.

Ennél a szörnyű dolognál kisebb bajaimmal sem fordultam soha senkihez, megoldottam én magam.

Átfogalmazhatjuk akkor nyugodtan a kérdést arra, - mert én is nő vagyok és én sem vagyok ilyen, - hogy

"Egy bizonyos nőnek, pl. Mariskának ha bármi baja van, akkor vele kell tölteni a napot, hetet amíg rendben nem lesz?"

Nem minden nő igényli.

Ugyanakkor meg vannak nők,akik szívesen vannak a párjukkal,ha van valami baja,és úgy érzik,ezzel tudják támogatni.Azt meg felejtsd el,hogy férfi nem lehet gyenge,bárki bármit is mond,ez fszsag.Hacsak nem vagy egy rinyáló selyemfiú szintjén,akkor értelmes nő megérti ezt.