Szakítás megoldás ilyenkor vagy pszichológus?

Sok éves kapcsolat, már házasok is vagyunk, gyerek még nincs. A férjem régóta szeretne gyereket, de én csak húzom-halogatom, sokáig magamnak sem láttam be miért, de azt hiszem kezdek rájönni hol a baj. Nekem nem a gyerekvállalással van bajom, hanem azzal, hogy anyukám baromira rossz embernek szült gyereket és rettegek tőle, hogy én is így járok. Olyan gyerekkorom volt, amit senkinek sem kívánok, nem rossz ember az apám, hanem súlyos beteg, de ez nem változtat azon, hogy kegyetlen volt velünk. Emiatt én fiatalon menekültem egyik kapcsolatból a másikba, amint láttam valami apró hasonlóságot az aktuális barátom és az apám közt már le is léptem. A férjem szerencsére semmiben sem hasonlít rá, de ő meg a másik véglet. Sose bántana senkit, nagyon jó lelkű és kedves, viszont neki abszolút minden jó, úgy ahogy van. Hiába lassan 30 éves sokszor az az érzésem, hogy nem egy kiforrt személyiség, sajnos neki is sok szarság volt a családjában.

Valójában azt gondolom, hogy nem a férjemmel van egyébként a baj, hanem velem. Szeretem őt és jó vele lenni, gyereket is nagyon szeretnék egyszer, csak rettegek, hogy elcsesszük és olyan lesz, mint én. Egész életemben úgy éreztem, hogy bárcsak sose születtem volna meg, mert hiába van sok jó dolog az életemben, a rosszak elnyomják. Nem akarom, hogy egyszer majd az én gyerekem is ezt érezze. Hiába válnék el a férjemtől emiatt, mivel velem van a baj mással sem lenne könnyebb. Pszichológus szerintetek ezen segíthet?