Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nem tudok leállni, miért? Meg lehet ebből gyógyulni?
Észrevettem most már közel 31 evesen, hogy minden kapcsolatomban elég erőteljes veszekedések történtek, és mindenhol elhangzott egy bizonyos mondat :
"életed a veszekedés, nem tudsz nélküle létezni, benned van egy állandó nyugtalanság, betelt a pohár, hogy havonta van valami".
Ezekben a szituációkban nem mindig en kezdeményezem a forrást, de többségében igen - aki kötekedett, fennakadt dolgokon, nem tud hallgatni, csak ritkán. A partnereim is erős, okos, vetezők, domináns férfiak voltak, akik nem a türelmükről vagy a kifinomult közlési módjukról voltak híresek. Őket a barátaim rég elhagytak volna szintén, mert megalázó dolgokat be tudtak szólni.
Ha tegyük fel rosszul választottam mindig, akkor is lehet igazuk abban, amit mondanak, tekintve, hogy egyiknek sincs normális házassága azóta sem? Attól még gondolhatták jól, és nem csak arról van szó, hogy nem találtam meg, aki tud kezelni engem?
Lehet, hogy birka türelmű férfi kene, vagy akit mulattat, hogy néha gyártom az elméleteket és rám hagyja a dolgokat.
Milyen irányba induljak el a pszichológuson kívül, ami nem ennyire költséges? Ki lehet ebből gyógyulni?
Olyan, mintha egyszerűen nem tudnek leallni, ha félidegesítenek vagy nagyon megsértenek, harcolok az igazamért.
Másrészről, amikor nyugalmi időszak van, vicces vagyok, szeretnek velem időt tolteni, mindenkit kiszolgalok, elsírom magam egy állatos videón, normális munkám is van, de egy folyamatos megfelelési kényszer van bennem. Mintha mindig agyalnék valamin tényleg, sok minden zavar.
Hosszú távon a partnereimmel nem békét élek meg, szingliként inkább, de közben társas légy vagyok. Nem szeretnék másoktól függeni ennyire erzelmileg
"ha félidegesítenek vagy nagyon megsértenek, harcolok az igazamért."
Nem kell harcolni, ott kell hagyni.
Kedves kérdező, én is hasonló vagyok...
Sajnos ebből kigyógyulni nem lehet szerintem, hiába próbálkoztam
én is vele, nem nagyon ment.
Hihetetlenül dühít ha pl.valami igazságtalanságot látok,
legyen az akár munkahelyi, vagy az élet bármely területén..
Sokszor nem szólok be hangosan, de ez se jobb, mert napokig
őrlödöm aztán rajta magamban..
A férjem egy Bika jegyű,halál nyugodt ember,így vagyunk
talán együtt ilyen hosszú ideje már.. :-)
Minden szomszédomat utálom, de csak mert nem képesek
úgy vislkedni,ahogy én viselkedem velük.Ugyanakkor meg
szívesen segítek bárkinek,munkahelyemen is szeretnek,
nyitott és őszinte vagyok mindenkivel.
Maximalista vagyok sokmindenben, ugyanakkor egy jó szóért
bármit megteszek, vagy ha szépen kérnek rá.
De ha utasítanak,vagy arcoskodnak,na azt nem tudom elviselni..
Ha nem akarsz egyből pszichológust igénybe venni, akkor kezdheted önelemzéssel is. Főleg a gyerekkoroddal kapcsolatban. Hogy zajlott a kommunikáció a szüleiddel? Hagyták végigmondani, amit akartál? Megbeszéltétek a dolgokat vagy gyakran volt szülői elnyomás, leszidás? Nagy volt az elvárás és a "csak, mert azt mondtam" hozzáállás?
Mindenképp kell magadon is változtani, ÉS olyan partnert keresni, aki támogató ebben a témában is.
Nekem is évekbe telt, amíg felismertem, elfogadtam, hogy milyen vagyok, ezen elkezdtem vátoztatni, és támogató társat találtam. Úgy érzem jó irányba haladok, de tudom, hogy ez egy életre szóló dolog. Sőt, akkor az igazi, ha valaki egész életében tud fejlődni állandóan, nem reked meg egy szinten.
Te a felismerés szakaszban vagy. Elkezdtél a helyes útra térni, folytasd a fejlődést, csak vigyázz, hogy jó irányba menj. Kommunikálj pároddal, barátaiddal, családoddal. Figyelj a visszajelzésekre, és ne próbáld meg becsapni magad. Hidd el, megéri :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!