Aki volt már pszichologusnál, mit ajánlott neki az orvos?

Enyhe személyiségzavarom van. Gyógyszert kaptam (mert pszichiáter is) és mellette van pszichoterápia. Konkrétan ezzel a témával kapcsolatban nem ajánlott semmit, de többször szóba került már az, hogy kéne ismerkednem...

Egyenlőre vannak más problémáim is, amin javítani kéne.

Önmagaman segítek. A barátok segítenek. A körzetetem segít. Az univerzum is velem van. :)

23/F

Szorongásos zavar miatt mentem pszichológushoz (NEM orvos!), nem ajánlott semmit. Sokat beszéltem magamról, ő rákérdezett azokra a dolgokra, amik a szorongás gyökere lehet, közösen közelebb jutottunk a problémához. Sokat javított az állapotomon, később csoportterápiába jártam, ez is nagyon hasznos volt. Ma már szorongás nélkül vagyok képes élni az életemet.

Tényleg rossz kategóriába írtad a kérdésedet, ez sokkal inkább a mentális egészség kategóriába való.

A pszichoterápia nem így működik, és ahogy többen írták, a pszichológus nem orvos (az a pszichiáter).

A terápia lényege az, hogy sok-sok beszélgetéssel feltárjuk a problémák okait (amik gyakorlatilag 99%-ban kisgyermekkorból származnak, rossz családi mintákból, ill. nevelési gyakorlatból, hibás beidegződésekből, korlátozó hiedelmekből fakadnak). A terapeuta dolga az, hogy tükröt tartson, utat mutasson önmagadhoz, a valódi érzéseidhez és igényeidhez.

Ha ez megtörténik (nem egyik pillanatról a másikra), akkor automatikusan javul az önértékelés, új érzelmi, gondolkodási, viselkedési minták alakulnak ki, megváltozik az önmagunkhoz és másokhoz fűződő viszonyunk.

Nekem a terapeutám sokszor elmondta, hogy NINCS egységes recept, nem adhat tanácsokat, mert pont az a lényeg, hogy mindenki a saját stratégiáit alakítsa ki, ami leginkább megfelel a személyiségének. Más megoldásai nem fognak működni a te egyéni helyzetedben.

Nem tanácsol vagy ajánl, főleg kérdez és hallgat. Persze lehet mondani, hogy ezt a legjobb barátnőd is tudja, de azért nem mindegy, hogy mit kérdez és mikor szól esetleg közbe.

Én személyiségzavarral voltam, ezért pszichiáter írt gyógyszert is, pszichológushoz pedig terápiára jártam, kb egy évig 2 hetente. Ami azóta változott az életemben:

-lett egy párkapcsolatom, több mint másfél éve tart.

-lett munkám, szintén több mint másfél éve (gyakornokként kezdtem, most már teljes állás)

-lett diplomám (3 éves szakot 6 év alatt végeztem el, az utolsó 3 évben ugyanaz a 2 tárgyam volt vissza, amit így végül megcsináltam.)

-szereztem 1-2 új közeli barátot, bár néhány másikat ki kellett iktatni az életemből

-a hobbijaimmal kapcsolatban annyi a változás, hogy nem haragszom magamra, ha ezekre szánok időt vagy költök pénzt. a gépen játszásra fordított időm egy részét inkább az alkotó hobbikra fordítom (kézműves dolgok, sötés-főzés) vagy társaságibb eseményekre (önkénteskedés, társasjáték).

Ami ebből érdekes, hogy még soha semmi nem tortott az életemben ilyen sokáig, mint amiket felsoroltam. Alap természetem a csapongó, mindenbe beleugrok, mindenből kimenekülök, soha semmit nem fejezek be. Ez látszik a fenti felsoroláson, hogy javul.

A másik, hogy azóta amióta volt ez az egész, sokkal sokkal sokkal sokkal ritkábban voltak igazán depressziós epizódjaim, annyira durva mint régen, azt hiszem nem is. Sokkal hamarabb felismerem, ha gond van, keresek valakit, elmondom valakinek a problémát.

Ami még rengeteget segít, és nem gondoltam volna, hogy ennyit fog számítani, hogy tudom, hogyha baj van, bármikor felhívhatom a pszichológust vagy a pszichiátert és kérhetek újra időpontot, kaphatok gyógyszert akár a sürgősségin is, sőt mivel már korábban kezelés alatt álltam, kérdés nélkül bevisznek a kórházi osztályra is, ha kérem. Az, hogy nem vagyok annyira veszélyeztetve az öngyilkosságtól, mint korábban, egyszerűen csak a külső körülmények, lehetőségek miatt (van kiút), már segít elkerülni, hogy odáig jussak, hogy ez kelljen.

Persze, reményeim szerint a te problémád ennél sokkal hétköznapibb és nem lesz szükséged gyógyszerre, csak a beszélgetésre a pszichológussal. Így ugye ennyire drasztikus változásra nem kell számítani, mert talán nem is lehet ekkorát ugrani. De amit ki akartam ezzel fejezni, hogy milyen mértékben képes lehet megváltoztatni valakinek az életét, ha segítenek neki feldolgozni a problémáit, ehhez értő, ezzel foglalkozó emberek.